1969. október 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
135
¥ Minél hamarabb tisztázni kellene, hogy hová telepitjük ezeket az üzemeket, lehetőleg konoentráltan, hogy az épitkezés is koncentrált lehessen. Már most nekifoghatnánk ahhoz, hogy a kisebb üzemek számára ilyen összevont, szolgáltatás jellegű épületedet tervezzünk, hogy ne kelljen f szétszórt apró kis egységeket létesíteni, hanem öoszefogot- tan helyezzük el Őket. Ezt a tervezést meg lehetne indítani. A kivitelezési kapacitásnál a kijelölés rendszere megszűnt. Igaz, hogy Bondor elvtárs azt mondotta, hogy ráhatással lesz majd az ipari építkezésre profilírozott vállalatokra, hogy ezt a jelentős épitési feladatot végezzék el, azonban azt hiszem, hogy ettől függetlenül felvehetnénk a kapcsolatot a kivitelezőkkel ós megállapodhatnánk velük egy ilyen együttműködésben, mint amilyenben a lakásépítő vállalatokkal megállapodtunk, hogy előre lekötjük kapacitásuk egyró- szét, biztosítjuk a saját részünkre, mert ezek éves terveket készítenek és ha mi nem jelentkezünk időben az igényeinkkel, akár 1970-re is, akkor már csúsztunk egy # eszteSáőt. A pénzügyi fedezet kérdésben pedig azt szeretném mondani, hogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, 1 1 '■ ' *s hogy a lakásonként 15*000 forintos összeg, amelyet a lakás- célcsoportból kisajátitás, szanálás, kártalanitás, költöztetés és bontás céljára kifizethetünk, ez körülbelül az egyharmadát-ogynegyedét fedezi csak annak az összegnek, amelybe az uj létesítmény kerül. Rendkívül léttdftlföqúdÉfc sürgős halaszthatatlan feladat lenne az áttelepítés céljára preferált hitel nyújtásának ösztönzése. Azt hiszem, hogy az az egy szankció, amely rendelkezésünkre éli, ha nem költözik el időben a vállalat, hogy progresszív telekhasznélaI i- 54/a I I ________________________________________4X _________________________________________________ J
