1969. április 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
190
I , <„ ■ ■ ' . j "} A 17. sz. táblázatban megadtuk a teljes termelési értéke? és erre vonatkozó termelékenységet, továbbá az építésszerelési tevékenységet, továbbá az építésszerelési tevékenységei és az ehhez tartozó termelékenységet. Ezon utóbbi képezi a súlypontot vizsgálatainkban. Ugyancsak tartalmazza a táblázat az építőipari vállalatok gépparkjának LE értékeit, mivel korreláció mutatható ki ennek változása éa az előbbiekben megadott tényezők változása között. A táblázat a 8 éves időszakra a következőket mutatja:- a termelékenység 1967-ben a teljes termelési értéket tekintve 128 ezer IA/munkás- ra emelkedett az 1960. évi 106,3 eFt/fő-ről, mint az épités-szerelési tevékenység termelékenysége 113,1 eFt/fő-ről 138,9 eFt/fő-re, ami százalékban kifejezve 120,4 -, illetve 122,8 %-ot ad. Ez évi 2,7 -2,8 %-os emelkedést jelent.- Az országos állami + szövetkezeti építőiparban L966-ban a hasonló érték kereken 144 eFt/fő volt a tanácsi 133,2 eFt/fő-vel szemben, tehát a tanácsi épitőipar termelékenysége lényegesen elmaradt az országos átlagtól.- A termelékenység alakulásának láncindexei rámutatnak arra, hogy az elért átlagos kb. 2, 8 %-os emelkedés kialakulásában rendkivül nagy a szórás az egyes években elért termelékenység növelést tekintve. Volt olyan év, hogy a termelékenység 8 %- kai, máskor csak 1 %-kal nőtt, sőt 1963-ban 1962-höz viszonyítva csökkent. A termelékenység változásának ez az ingadozása súlyos, általános gazdasági kiegyensúlyozatlanságot takar, és elsőrendű feladatként kell kitűzni, hogy ezt megszüntessék.- A munkáslétszám emelésére megtett intézkedések hatástalanok voltak. A létszámváltozás trendje inkább az 1960-as induló létszám további csökkenését, mintsem emelését mutatja. Ezért a továbbiakban maximum a szint tartásával lehet számolni, de reálisan a munkáslétszám további csökkenését kell szem előtt tartani.- A táblázat adatai az 1963-ig terjedő időszak és az ezutáni időszak között erőteljes változási irányokat mutat, /pl. a munkáslétszám eddig nőtt, innen csökken, a termelékenység abszolút stagnálása sőt visszaesése megáll, cs lassan javuló tendenciával fejlődik, a géppark LE állománya csekély fejlődés után jelentősen fejlődik/. Fentiekből a következők állapíthatók meg: A termelékenység csapongó változását a munkáslétszám változása és a gépesítés mértékének, továbbá a gépek felhasználásának hatásossága befolyásolta. Az 1963-ig terjedő időszakban a munkáslétszám emelésével lehetett a termelékenységet valamelyest emelni, de a szerény gépráforditások, továbbá a kiöregedett gépparknak 1961 -1962-ben szükségessé váló selejtezése és a beszerzések kisebb mértéke együttesen arra vezettek, hogy a gépesítés mértéke ezen időszakban lényegileg csak arra volt elégséges, hogy ogy rendkivül lassú fejlődést hiztnsitson. Az 1963-ns év ndntnl nzt is megírni - f tatták, hogy ez a gépesitési mértek alacsony, mivel 2 %-os munkáslétszám emelkedés 1 mellett is 1 %-kal csökkent a termelékenység. Az 1962-ben elkezdett, és 1963-ban és 1964-ben erőteljesebbé váló gépesítés eredményezte azt, hogy a munkáslétszám erős csökkenése mellett sem következett be kai is.aI SOo L------ J « • ©'ÜflBP * - «■*#»*
