1969. április 2. és 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

373

i

kultúra növekedése következtében történő magasabb fogyasztás /gáz- és elektromos vízmelegítők nagytömegű felszerelése, peremkerületek gyorsűtemű bekapcsolása a vezetékes vízellátásba, az Iparban végrehajtott rekonstrukció következtében keletkezett többletvizigény/ az egy főre eső vízfogyasztás ugrásszerű emelkedését eredményezték.

Az ivóvíz termelés és fogyasztás 1968-ban olyan szintet ért el, mely egyedülálló a főváros vízellátásában. Az éves termelés 244 millió nf, a legnagyobb napi fogyasztás 876.000 nf/nap volt /az előző évi 1967-es termelés 232 millió a3, csúcsfogyasztás

840.000 nf/nap./ Ennek ellenére a felmerülő igényeket nem tudtuk kielégíteni, a város több területén már áprilistól kezdve jelentkeztek vízellátási zavarok, melyek júniusban és júliusban olyan méretűek voltak, hogy locsolás! tilalmat kellett elrendelni. Ennek ellenére a hegyvidéki területekre és egyes peremkerületekbe locsolókocsikkal kellett a lakosság részére ivóvizet szállítani. Tekintettel arra, hogy bár a Nagyfelszini vízmű is teljes kapacitással üzemelt, a kutas rendszerű víztermelő telepek még nem voltai: teljes mértékig kihasználva, igy a vízhiány elsősorban a gépházi és a csővezeték kapacitás elégtelenségének tudható be. A bekövetkezett vízhiány nagyságának ismeretében véleményünk szerint naponta mintegy 100.000 nf vizre lett volna még szükség a zavartalan vízellátáshoz.

Az éves igénynövekedést figyelembevéve a Nagyfelszini vizmü befejezésével egyidőben, folytattuk a Horány-Surány vizmütelep kiépítését, mely napi 100.000 nf-es kapacitással már 1970-ben javítja a vízszolgáltatást. A gépi kapacitás növelése érdekében 1969-ben elkezdjük a nagynyomású szivattyútelep épitését, mely végső kiépítésében napi 600.000 nf vizet tud majd az északi víztermelő telepekről a fővárosba szállítani.

ffi

L_

___________ j

ró., :^Ü#0P

• - mm ***- 2 —“ - — \