1969. február 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

31

i- 28 Maga az ENSZ is több izben foglalkozott már ezzel a kérdéssel, és rögzítést nyert, hogy az 1970-es évekre - főleg az erősen iparosított országokban, ahol az ipar egyre többet vesz el a lakosság ivóvizéből - , rövidesen a viz lesz az egyik legdrágább nyersanyag.

Az ipar vízigényét - ezen belül a modern iparágak fokozott vizszükségletét mutatja az itt következő táblázatos összeállítás;

XXIII.sz.Tábla

Egy tomia szükségelt vízmennyiség

termelesehez literben

Szappan 2 000

Kőszén 6 000

Cukor 9 000

Gyümölcs, konzerv 20 000

Pamutáruk 200 000

Acél 270 000

Müselyemszál 600 000

Robbanóanyag 800 000

Papir 1 000 000

Mügumi 2 500 000

Budapest jelenlegi - ha nem is nagyon súlyos - vízellátási gondjai egyebekben, akkor váltak egy kicsit hevennyé. amikox* 1950-ben az ún. !>Kis-BudapestM-ből - /a régebbi XIV kerületes városi struktúrából/ - áttértünk a peremvárosoknak a főváros közigazgatási hatá- | rain belül való elhelyezésére. /Ezek egyebekben már

régebben, ezt megelőzően i.£, funkcionálisan egy várost alkottak Budapesttel./ Amikor a "Nagy-Budapest" város5/

I

■ iy *»