1969. január 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
51
i ■ tottság következtében nincs, aki a beteg időskorúakat ápolja, gondozza . Az anyagi okok, szociális körülményeik, vagy betegségük miatt önmaguk ellátására képtelen öregek átmeneti, vagy állandó támogatásáról, gondozásáról szocialista társadalmunk gondoskodik. Az öregek ellátására irányuló szociálpolitikai tevékenység a felszabadulás óta mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt igen sokgt fejlődött, de még gyorsabban növekedtek a gondozás iránti igények. Ilyen helyzetben fontos társadalompolitikai érdek.az öregekről való gondoskodás módszereinek és eredményességének vizsgálata, a továbbhaladás irányának meghatározása. A Fővárosi Tanács 1968féban közel 1d2 millió forintot fordit szociális gondoskodásra, ebből több mint 80 millió a szociális otthonokra, 21 millió pedig az intézeten kivüli szociális gondoskodásra jut. A nagy anyagi ráforditás, a sokoldalú állami és társadalmi szoci;ilis tevékenység ellenére az öregeimről való gondoskodás fejlődése a társadalom általános fejlődésével nem tartott lépést. A társadalom nem fóréit kellő figyelmet, érdeklődést ez öregek problémáira, széleskörű és eredményes társadalmi mozgalom nem bontakozott ki az öregekkel való törődés érdekében. Az állandó gondozásra szoruló - főként.időskorú - személyek elhelyezésére szolgálnak, a szociális otthonok. Annak ellenére, hogy a fővárosban 0 szociális otthoni ellátás a legszélesebbkörű, legszervezettebb gondozási forma, a mintegy 5»ooo szociális otthoni férőhely a közel fél milliónyi időskorú körében jelentkező szociális otthoni elhelyezés iránti igényt csak részben tudja kielégíteni. A szociális otthoni férőhelyek elégtelensége, mind a létesítés, mind a fenntartás m^gss költségigénye, dg a gondozást igénylő öregek éltekében is újabban előtérbe került az intézeten kivüli, vagy területi szociális gondozás. A társadalmi igények és a népgazdasági érdekek egyaránt szükségessé teszik a gondozási módok kiterjesztését, uj megoldási formák, eredményesebb módszerek bevezetését. Az egyedülálló időskorúak jelentős F/8850/1968. a ; L- I mmmm * Mm ■‘töJH&Kp
