1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
66
4 | i * 12 — is biztosit. Ezt az ügyeskedők, üzérkedők úgy igyekeznek kihasználni, hogy tevékenységüket látszólag törvényes keretek között jelentetik meg. Az adóelvonási törekvések rendszeresen tapasztalhatók az ilyen ügyekben hozott államigazgatási határozatok megtámadása iránti perekben. Közös jellemző, hogy az elkövetők tevékenységüknek legális színezetet törekszenek adni, továbbá, hogy gyakran az a- dóügyi jogszabályok szociális rendelkezéseit, kedvezményeit kívánják kihasználni, és azzal visszaélni. Az elkövetők és segítőtársaik - gyakran bűncselekménnyel is - jogviszonyaikat tudatosan összekuszálják, üzleti könyveiket nem vezetik vagy hiányosan vezetik, illetőleg meghamisítják. Az ilyen Ügyekben a felderítés és leleplezés sikere érdekében igen nagy szerepe van a pénzügyi jogban járatos, nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi nyomozók és különösen az elsófoku adóhatóságok szigorúan a törvényesség keretei között lefolytatott eljárásának. Ez szükséges azért is, mert az ilyen elemek a pénzügyi jogszabályoknak javukra fordítható alaki rendelkezéseit kitünően ismerik, és a hatóság részéről esetleg megnyilvánult£,*|rt szabálysértés hangoztatásával igyekeznek az érdemi kérdést háttérbe szorítani. E területen a kétségtelenül megállapítható fejlődés mellett még sok a kívánnivaló a pénzügyi felderítő szerveknél. Az előbbiek illusztrálására példaként hozható fel az az eset, amikor az asztalos kisipart özvegyi jogon folytató személy szakmunkásként a bognár képesítésű felperest alkalmazta az üzletében, aki gyakorlatilag vezette az üzletet, és az asztalos kisipar felhasználásával redőnyök gyártására és azoknak több ügynökkel való értékesítésére rendezkedett be. A pénzügyi hatóság az utólag kiszabott nagyösszegü adó megfizetésére a kisiparost és az alkalmazottat egye- temleg kötelezte. A biróság - elutasítva a keresetet - megállapította, hogy a jogszabályban megengedettnél több alkalmazottat foglalkoztató kisiparost nem illeti meg az adómentesség, annál kevésbé, mert az üzletet a felperessel közösen folytatta, az üzlet hasznaiból részesedett. A felperesnél a biróság nem azt vette a- lapul, hogy milyen minőségben volt bej eintve a kisiparosnál, hogy a munkakönyvében a munkaviszonyra utaló bejegyzés szerepelt, hanem hogy ténylegesen milyen tett vékenységet folytatott. Ez a szakmunkás tevékenységi 1 körét messze meghaladta, saját számlára és keresetre történő áruelőállitás és értékesítés volt, ami miatt az adóhiány megfizetéséért a kisiparossal egyetemleg felel. Ismételten kiemelhető, hogy a visszaélésekre való törekvések a jogszabályok mentesítő rendel/ f ' --- I ■ ] 7,. , , j3 - .0* -V '-V-.. ét « / I
