1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
62
i é 8 befogadott és onnan elköltözött személyt helyez vissza. Kellő tényállásanyag ismerete után a gyakorlat egységének és elvi helyességének biztositása érdekében a Legfelsőbb Biróság több kérdésben adott elvi irányítást. Ezzel a lakásviták intézésében az államigazgatási hatóságok és a bíróságok szemlélete, gyakorlata egységesebbé, összehangoltabbá vált. Az államigazgatási határozatok ténybelilog és jogilag mcgalapozot- tabbak lettek. Ezt a változást a közelmúlt éveinek statisztikai adatai is érzékeltetik: 1963-ban 335 befejezett ügyből 21, 1964- ben 321 befejezett ügyből 24, 1966-ban 228 ügyből 13, és 1967-ben 327 befejezett ügyből 6 ügy került "egyéb módon'1 befejezésre. Ezek az adatok a lakásviták körültekintőbb intézését mutatják. Szemléltetően mutatja az államigazgatási határozatok megalapozottságát, törvényszerűségét az érdemi befejezések módjának alakulása is. Az 1963-ban befejezett 222''.Ugyből 143 e- setben, az 1965-ben befejezett 371 ügyből 271 esetben, és az 1966-ban befejezett 247 Ügyből 203 osotben vált pernyertessé az államigazgatási hatóság. Az államigazgatási szervek munkájának e- redményességét ós érdemi helyességét szolgálja a már kialakult egységes szemlélet mellett az is, hogy az államigazgatási szervek - korábbi gyakorlatuktól eltérően - most már nemosnk a rendelkezésükre álló iratok a- lapján hozzák meg a határozataikat, hanem annak szüksége esetén széleskörű tanubizonyitást is felvesznek. Ezzel az államigazgatási határozatok érdemi színvonala jelentősen emelkedett, a határozatok indokolása kimerítő, részletes. Külön kell megemlitenem, hogy a lakásviták intézésénél sokszor találkozik a gyakorlat spekulációs lakásszerzési törekvésekkel. Következetes álláspont, hogy ezekot a törekvéseket vissza kell szorítani, úgy azonban, hogy a jogos igények csorbát ne szenvedjenek. Ennek a követelménynek az államigazgatási és bírósági gyakorlat maradéktalanul megfelel: minden esetben vizsgálják, hogy ninos-e az előterjesztett igény mögött jogtalan lakásszerzésre irányuló törekvés. Az egyik per tényállása szerint a volt feleség a volt közös lakásból elköltözött, annak bérleti jogáról a volt férje javára lemondott. Az államigazgatási szerv és a biróság is értékelte, hogy a volt feleség bérlőtársi jogviszonya a bontóperben tett joglomondó nyilatkozattal megszűnt, javára a volt férj érvényes lemondó nyilat- i kozatot a bérleti jogviszonyának fönnállása alatt sora ‘ tehetett volna, még kevésbé azután, hogy az ő bérleti jogviszonya is megszűnt. Lás esetben a bérlő halálával megüresedett lakást nevelt gyermeki minőségében kérte az igénnyel fellépő fé], Megállapításra került, hogy I l I _
