1968. július 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

161

I

akit másfél év alatt három helyre költöztettek. Ez a kisiparos csak azért járt rosszul, hogy fo]y tón költözött, az államnak azonban három helyiséget kellett rendbehoznia, mert az illetőt kártalanították. Ezt a gyakorlatot nem jő folytatni, ezért jelezzük, hogy ilyen problémák is vannak.

Ami a kontár-kérdést illeti, nem a vizvezetéh-javi- tással kapcsolatos kontár-munkáról van szó, hanem arról, hogy vannak olyan súlyos esetek, amikor az illetőket nem lehet felelősségre vonni. Pl. felveszi az előleget, de nem végzi el a munkát. Az ilyeneket meg lehet fogni, mert a lakósság tudja, hogy hova kell fordulnia.

De nemcsak viévezetékszerelő kontárok vannak, hanem vannak olyanok is, akik nagy munkákat végezhek és becsapják az embereket. A becsapott ember nem mer feljelentést tenni, mert fél, hogy ő is olyat csinált, arai tiltva van. Azt hiszem, helyes, ha a hatóságok figyelmét erre feliiivjuk, és a társadalmi szervek ezen rajta tartják a kezüket. Ezek ellen akarunk fellépni, nem pedig azok ellen, akik gyorsan kijavítják a vízvezetéket.

Ami az ipari-tanulók létszámát illeti, ez a statisztika, ami a jelentésban von, helytálló, azonban nagyon nehéz ös z- szehasonlitást tenni a lo évvel ezelőtti állapottal. Az az iparitanuló létszám, amely 1957-ben 3«000 volt, most lement 1.400-1.500- ra* és majmár örülünk, ha 1.000-et tesz ki ez a létszám. Igaz ugyan, hogy a lo évvel ezelőttinek ez egyharmada, de a két évvel ezelőttihez viszonyítva a kétszerese. Az iparitanulók faáma tekintetében emelkedő a tendencia a kisiparosoknál. Néhány olyan szakmában is engedélyeztek tanonc-szerződést, mint pl. a fodrászat, ahol ez éveken keresztül tiltva volt. Ebben az évben, éppen a demográfiai

, ÁbÁ

LJ- ©1

ti - 13 - í