1968. július 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

127

l i- 15/a ­miatt, nem tud áttérni a csökkentett munkaidőre.így például a Gázmüvek, a Vízmüvek, a csatornázás, az útépítés, a közleke­dés, a vendéglátóipar, a kereskedelem.Az isten tudja mi van még: az orvos a kórházban stb. nem tud áttérni önerőből, csak akkor, ha 10 százalékkkal felemelik az orvosok és ápolónők lét­számát . Lesz egy olyan fázis, amikor az embernek azt mond­hatjuk: ne hatnapot, hanem ötöt dolgozz. Ezt nem lehet a válla­latra bizni, ezt központi intézkedéssel kell megoldani. És ha az Ikarusznál az a helyzet, hogy a dolgozók követelik az öt­napos munkahetet és ezért a vállalat rátér erre, miközben két­ezer gépkocsi termelése helyett hétezer termelésére térnek át, akkor mi történik, ha a Fővárosi Tanácsnál holnap történetesen azt követelik, hogy itt is térjünk át az ötnapos munkahétre? Akkor itt is áttérünk, mert követelik? Ezt nem szabad csinálni! Vagy akkor azt kell mon­dani, hogy az Ikaru: z-gyár dolgozója egy Á-osztályu állampol­gár, a Fővárosi Tanács dolgozója viszont csak egy B-osztályu állampolgár, mert ha öt napot dolgozik a másik, ő még mindig hatot dolgozik. , ; Szóval napnál világosabb: nem egyéni követelés­től kell függővé tenni, hanem a gazdasági lehetőségektől és egyéb, reális követelményekből kiindulva. Az egész lakosság érdekeitől kell függővé tenni! Ebből következik, hogy egyszer 03 esze rint mindenki számára biztosítani kell a csökkentett munkaidőt. L a -J II a , mm

Next

/
Thumbnails
Contents