1968. április 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
63
|- 15 nőtt szUletési gyakoriságot egy népesedéspolitikai intézkedés váltotta ki, amit nea előzött meg a születési arányszára visz- szaeeése. Ennek folytár 1953-ban - az előző évinél 9 ezerrel /29 %-kal/ magasabbra - 37»920-ra növekedett Budapesten az él- veszületések száma. A fővárosban ekkor tetőzött demográfiai hullámot a következő években a vidékinél lényegesen gyorsabb Uterail és nagyobb arányú visszaesés követte. Az 1962-ig mind nagyobb mértékben visszaesett, majd ezt követően kissé emelkedő ólveszületéseket a 3«sz« táblázat és a 7.sa. grafikon szemlélteti. , A demográfiai hullám korosztályainak a meglévő gyermekintézményekben /bölcsődékben, óvodákban/, majd az általános ós középiskolákban való elhelyezése, továbbtanulása főleg a tanácsi szervek, intézmények részére jelentett nehézségeket,/Pl. a böl- csődóskoru gyermekeknek csupán 12 %-át, az óvodáskoruaknak pedig mintegy 30 %-át lehetett ezekbe az intézményekbe elhelyezni./ A bölcsődékben és óvodákban, de még az általános iskolákban is eleinto elsősorban a zsúfoltság jelentette a legnagyobb gondot. E nagylétszáníu korosztályok középiskolákban való továbbtanulása, képzése mógjobban kiélezte a problémákat. Jelenleg azonban midőn ezekben az intézményekben a zsúfoltság fokozatosan meg- szUrrik, a demográfiai hullám továbbgyUriizóso bonyolultabb problémákat vet fel. Főként a tanulók továbbtanulása, sorsa, képzésük iránya, formája, a várhaté munkaerőszüksóglcttel összhangban álló helyes arányok megválasztása jelent feladatot. A helyosen választott döntések 03etén ugyanis e nagylótszámu korosztályok munkábalépése lényegesen enyhítheti a népgnzda- oág munkaerő gondjait, ellenkező cseibon viszont egyenotlen- ségekot idézhet elő a munkaerő ollátásban. a LL---------—J I * V « » + * i
