1968. március 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
134
I ©Sajnos, ez eléggé egészségtelen jelenség és nagyon sok területről mindenki a konkrét példák tömegét tudná elmondani. A különbséget ott látom, hogy a pedagógusok emberanyaggal dolgoznak. Nem akarom lebecsülni, sem a főkönyvelőt, sem a segédmunkást - az én munkaterületemen pedagógusok is vannak, főkönyvelő is, segédmunkás is - de itt valóban emberanyaggal dolgoznak és vitathatatlanul rendki- ! vül izgalmas kérdés, hogy olyan komplex továbbképzésben részesüljenek, az egyéb dolgok, az ideológiai módszer mellett a tudomány fejlődésével is valóban lépést tudjanak tartani. Hantos elvtársnak igaza van, amikor azt mondja, hogy kizárólag olyan alap-dokumentumokráj’ mint amilyenek a tanszerek, a tankönyvek, (építve^nehéz elképzelni, hogy mindez megvalósuljon. Ezek a dokumentumok a fejlődésnek csak bizonyos főtendenciáját érinthetik jóesetben, de semmi esetre sem nyújthatnak gyorsabb ! konkrét anyagot, hiszen átfutási idejük is legalább 2 év. Valami í más módot kell tehát találni, A kötelező továbbképzést el tudom fogadni azoknál az indokoknál fogva, amelyek a vitában elhangzóttak. Valóban lehet követelményként felállítanunk - és kell is, hogy felállítsuk 5 azt, hogy pedagógusaink komplex módon fejlődjenek. De akkor rá kell térni arra, hogy a továbbképzés kötelező legyen. Mag egy dologra szeretném felhivni a figyelmet, elhangzott, de nem kapott elég hangsúlyt az, amit Csehikné elvtársnő mondott. Nagyon sokan önként és szÍvesen vállalják a többletmunkát és a többletkeresetet. Személyes körülmények alapján is meg kell mondanom, hogy a pedagógusok jelentős része azokon a tanári kézikönyveken kivül, amelyek egy közvetlen módszerbeli segitséget nyújtanak nekik, bizonyos fokig a módszertani folyóiratokon kivül, elfoglaltságukra hivatkozva, egyszerűen elmaradnak a korszerű pedagógiai irodalomtól. Külön meg kellene tehát becsülni azokat, akik f valóban olvasnak, tanulnak, produkálnak, publikálnak, és akik valóban példaképpen állíthatók a pedagógus társadalom elé. Sarlós elvtátsnalc igaza van, amikor azt mondja, hogy zavarja őt az, hogy az illetők hátrányos helyzetbe kerülnek, mert Lz JJ • évtmm* • • *—«»♦ -•***
