1968. március 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

115

Egyszóval,’ különböző jellegű tapasztalatcsere-megbeszélések len­nének ezek, amelyek munkaközösségekben folynának. Ezek tehát nem olyan szoros kapcsolatban vannaK egymással, hogy az, aki részt vett központi továbbképzésen, mi a következő esztendőben decentra­lizált továbbképzésen vesz részt.Ehelyett egy folyamatos tapasz­talatcsere lehetőség;elrmintegy kiegészíti a központi tovább­képzést .Tenát az ismereteket nyújtó továbbképzés tevékenysége és az ezeken való részvétel, önkéntes részvételt jelent.Ezek prog­ramijának kidolgozásában is, meghatározásában i3, a kerületi ta­nács oktatási osztálya dönt.Ezen program ra semmiféle kötelező előírás nincs, mint ahogy az iskolában íolyő továubképzés tekin­. * tétében is az igazgató dÖnt.Es erre nézve sem irunk elő semmiféle kötelező témát, az eddigi gyakorlattal szemben. % az volt a következő kérdés, hogy hány hatéves cik­\ lust tervezünk? Mi nagyon szerények vagyunk és nem merünk tervezni. A pedagógus továbbképzés húsz esztendejének feldolgozása során kiderült, hogy általában egy továbbképzési rendszer életratana eddig átlagban másfél év volt.kezdetben minden esztendőben meg­változott a pedagógus-továbbképzés rendszere, anélkül, hogy egyet­len ciklus végigment volna. A legutolsó rendszer - amelyet 63-ban kezdtünk - tulajdonképpen végigment. Ezt tekintve, ha most egy hat vés ciklust merünk tervezni, az egy bátor dolognak tűnik éo a) i:or elképzelésünk sze­rint, valami fajta ilyen rendszer fenntartása szükséges. De hat év után megvizsgálnánk a tapasztalatokat éa akkor hoznánk újra /JG Lt . 1 I i- 16 -

Next

/
Thumbnails
Contents