1967. november 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
47
- * 'tv.-r,. Jfrftl* MJMtiBP-vXmmP I- 2 prémiumot, a fiatalkorú kisegitők munkabérét, az állományonfcivüli béralap összegét és a természetbeni juttatások fogyasztói áron számitott értékét,/az ipari és épitőipari vállalatoknál az eddig nem bérköltségként fizetett ujitási dijak két évi átlagát/. Az 1967. év folyamán realizált tartós létszám-megtakaritásból eredő bértömeg 75 %-át is kombinációba kell venni, A 3zámitáshoz szükséges létszám tartalmazza: a munkások és alkalmazottak tervezett, vagy számitási anyagként közölt létszámát. Ugyancsak beszámítanak az állományi létszámba a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül azok, akiknek munkaideje havi keretben a törvényes munkaidő felét eléri, vagy meghaladja, függetlenül attól, hogy bérezésük esetleg az állományonkivüli béralap terhére történik, Növelni kell még a létszámot a fiatalkorú kisegítőkkel. Azoknál a vállalatoknál, ahol bedolgozókat foglalkoztatnak, az induló bázis bérszinvonalat a bedolgozók bére és létszáma nélkü 1_ kell meghatározni, és a továbbiakban a bedolgozók bérét külön kell nyilvántartani, A miniszteri szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az évközi bérmegállapodás ' k /relativ bérmérés kiilöaböző fajtái/ a számítások során figyelembevételre kerüljenek. Az ágazati sajátosságok érvényesítése érdekében a bázis bérszínvonal mutatójának meghatározásához szülés égés, hogy a Munkaügyi Osztály - a Pénzügyi és Tervosztályokkal egyeztetve - külön végrehajtási utasítást dolgozzon ki. Ezt a végrehajtási utasítást a Szak- szerkezetek Budapesti Tanácsával egyetértésben kell kiadni, A végrehajtási utasitás kidolgozásánál az Országos Tervhivatal és a Munkaügyi Minisztérium külön irányé Iveit, a fővárosi sajátosságokra figyelemmel kell érvényesíteni, A Fővárosi Tanács irányitása. alá tartozó vállalatok bázis bérszínvonalának megállapításánál számos probléma merül fel,’ Az 1967* évi tervmutatók közül csak az összbéralap került kötelezően kiadásra, a létszám- és átlagbérmutatók csak számitási anyagként szerepeltek, L ii
