1967. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

202

I

I- 59 - legalább tájékoztató formában - ismét a VB elé hozni.

Én ennek a kérdésnek a súlyát, problematikáját érzem. Nevezetesen, hogy például Magyarország köztudomás szerint egészségügyi mutatóiban óriásit fejlődött a felszabadulás óta, A születési-halálozási, egyéb mutatói kedvezőbbek. Egy mutató nem kedvező nemzetközileg - az átlag alatt van - a csecsemő- halandóság. Ez kedvezőtlenebb, mint ahogy azt az ország jelenlegi népgazdasági helyzete, vagy maga a tudományos fejlődés indokolná. Ennek egyik tényezője a koraszülöttség, amely nem közvetlenül idetartozik, de mindenesetre a szülöttek, akik eleve ezekre a környezeti hatásokra sokkal erősebben reagálnak, jelentős mértékben e miatt patkóinak el és rontják osecsemőha- landósági mutatónkat.

Két adatot szeretnék felsorakoztatni ezen belül: A cseose- mőhalandóság tetemes részét a belső kórházi fertőzések okozzák.

De ezenkivül még más ilyen, belső fertőzéses kérdések, mint pél4

dául a bőrgennyedések kérdése is, vastagon és bőven ide tartoznak. Elég az hozzá, hogy a csecsemőhalandóság kedvezőtlenebb mutatóinak tetemes részét le tudnánk faragni. Nem pusztán osak azért, hogy lefaragjuk és ezáltal mutatóink legyenek jók, hanem elsősorban azért, hogy az érintett gyerekek megmaradhassanak. Ezen a területen is sokat tudnánk előrelépni, lényegesebb beruházások nélkül. Hogy ismét számadatokkal érzékeltetni tudjam a kérdést a tisztelt VB előtt, csak annyit említenék meg, hogy Magyarország gyermekgyógyászainak ée egyéb idevágó szakembereinek központi kérdése most a kanyaró elleni küzdelem, vé. *,«» + *. ..mm