1967. június 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

114

felállított vikendházaknak egy meghatározott számát - elég vastagon felszámítva - készpénzért kellene értékesíteni. Nyilvánvaló, hogy itt legkevesebb lenne a kisjövedelmű ember. A második alternatíva az lenne, hogy egy meghatározott időszakra, - maximálisan 10-15 esztendőre, mert hiszen az élettartama ezeknek a házaknak 25-50 esztendő - tehát maximálisan 15 esztendőre havi részletfizetési lehetőséget kellene biztositani meghatározott jövedelmű személyek vagy családok részére, hogy a társadalmi igazságot is tuija szolgálni a Végrehajtóbizottság, vagy az a szerv, amely itt érintve van. Lehetséges azután egy harmadik alternatíva is, amikor az állam nem értékesíti ezeket a telkeket és vikendházakat, hanem megtartja a saját tulajdonában, és - mint a Szovjetunióban és másutt - évi bérbe adja azokat, megfelelő amortizációs kulcs f e Is zárnitás ával.

A szervezet, amely kezelni, vagy bérbeadás utján hasznosítani tudná ezeket a telkéket, vagy vikendházakat, meg is van. Ebben a tekintetben például a FIK-re is lehetne gondolni. De hogy a korábban hozott elveinkkel összhangban legyünk, megkérdezem Szilágyi elvtársat, lát-e lehetőséget arra, hogy ilyen hármas alternatívából kiindulva, a Végrehajtóbizottságnak az elvi álláábglalása után ilyen irányban tárgyaljunk az illetékes állami szervekkel?

Szilágyi Lajos: Az, hogy a vikendházak

egy részét megépítjük és a telekkel együtt eladjuk, minden további nélkül megoldható, de valamilyen forgó tőke kell erre a célra. Tárgyaltunk a Tervosztállyal, és Viszket elvtárs köbgyököt kezdett vonni abból, hogy nekünk tud-e adni egymillió fbrintot. Ezért a Tervosztálytól nem kérünk semmit, mert az OTP- vel mindent meg tudunk oldani. Amit azonban Kelemen elvtárs elmondott, az amurit jelent, hogy előlegezni kellene a telekárat, és a faházak vételárának, valamint megépítésének a költségeit.

\

1 / iH i

L - i_l

I

I

i- 44 - 45 -