1967. március 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

113

— -----——-----------------ro-.ro......... - -... ro... — i

i- 4 Az állatállomány csökkentése, különösen a szarvasmarha ás sertés esetében olyan nagymértékű, hogy az már népgazdasági érdekeket sért és sok esetben a lakosság szociális körülményeire is hátrányosan hat. A nagymérvű haszonállat csökkenés egyik oka, hogy a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai, a Fővárosi Tanács 2/1956. sz* rendeletében foglalt felhatalmazás alapján, a- meiy részükro széleskörű önállóságot biztosított, különösen az egészségügyi osztályok, valamint ogyes járványügyi felügyelők nyomására - a lo év távlatában mar reálisan kiértékelhető - az állattartás korlátozására túlzott intézkedéseket tettek. Általában nem a higiéniás előiráeok megtartásától tették függővé az ál- . lattartás engedélyezését, hanem inkább éltek az egyszerűbb megoldással, az állattartás megtiltásával jóval nagyobb torületen, mint amire szükség lett volna.

A Mezőgazdasági Osztály véleménye az, hogy az igazgatási osztályok az állattartásra vonatkozó döntéseknél elsősorban az illetékes hatósági állatorvos véleményére támaszkodjanak. Indokolt ez a javaslat azért, mert az állatorvos, ellentétben az orvossal, majdnem valamennyi állattartó helyet ismer, tehát nemcsak kirivó esetekben intézkedhet, hanem állandó felügyeletet is gyakorolhat működése területén a higiénikus állattartás felett, szervező munkájával pedig megvalósíthatja a rondoletben foglaltak megtartását.

Indokolt végül azért is, mert a hatósági állatorvosok a Főváros területén közegészségügyi feladatokat is ellátnak, mégpedig sokkal fontosabb területeken, mint amit közegészségügyi szempontból az állattartás jelent.

Az állattartók a különböző üzemek, vendeglátóipari vállalatok nagymennyiségű moslékét és egyéb hulladékát takarmányként fel tudják használni és igy a húst végoredménybon értéktelen hulla- dékanyagokból állítják elő. Az egyéni állattartók saját szükségletükön túlmenően - ami szintén jelentős mennyiség - a közellátác céljaira is nagy számú sertést hizlaltak meg, 1966, évben 4.5oo hizottsertést és 6oo hizottmarhát adtak le az Állatforgalmi Vállalatnak és kb. 24*ooo sertést hizlaltak meg háztartásuk céljaira .

Az állatállományban az eJhullások és kényszervágások száma a- lacsony / lásd 2,sz, kimutatás/. Ennek okát abban kell keresni,

L-------------—LL-4MB * tára