1966. július 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
■ i fi- 9 irt két operettet. Sós György: Mennyit? Na, azért vigyázzunk. Rossz az ismerete! Götz János: Van már Kálmán-utca, amelyhez oda lehet csapni az "Imé^t" ás akkor kész. Utóvégre volt már erre megközelítőleg hasonló eset, mert az Elemér-utcával is igy tettünk. Sós György: Indokoltnak tartom. F a j k o s Aladárné: Erről mi már vitatkoztunk és a bizottságban is vita volt róla. Dávid Ferenc: Itt mutatkozik meg, hogy tulajdonképen mit jelent ez a bizonyos időmegkötés. Ha történetesen választan i kell aközött, hogy Pór Bertalan, vagy Kálmán Imre, akkor én feltétlenül az előbbinek adom az elsőbbséget. És akkor kiderül, hogy nem lehet neki adni ezt az elsőbbséget, mert még nem telt le az a bizonyos, megkívánt idő. Ebből is megmutatkozik, hogy ha két ilyen személyt egymás mellé állitunk, akkor bizonyos esetekben túlzottan megkötjük a saját kezünket. Götz János: Vazulnak sincs egyéb érdeme, minthogy forró olmot öntöttek a fülébe, és hogy Istvánnak volt az öcsé. Szerepel is egy Ady versben. Dávid Ferenc: Vazul szerepe éppen nem volt haladó. ' Vágvölgyi Tibor: A reakciót képviselte! Dávid Ferenc: Istvánnal szemben! Harrer Ferenc: Engem itt súlyosabb felelősség terhel, mert tagja vagyok a Bizottságnak és annakidején azonosítottam magamat ezzel a jelentéssel és ennélfogva - úgy érzem - kötelességem megindokolni. Azt az ötéves határidőt én javasoltam és pedig azért, mert tudjuk azt, hogy amikor meghal valaki, akkor egyszerre mindenki nagyon szentimentális. Azt én tudom a legjobban, hogy mi mindent szoktak csinálni a temetéskor. ígérgetnek füt-fát, és két év múlva már a legtermészetesebb dolgot sem tudják az illetők elérni. Azt helyesnek tartom, hogy általában ne rögtön történjenek az utcaelnevezések, mert bizonyos, történelmi távlatra valóban szükség van. Ennek a történelmi távlatnak a kritériuma valamikor * * i -0 «
