1966. július 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

111

i bizonyítási eszközökkel, amelyek az ügyek bonyolultságától függően a megnyugtató elbíráláshoz szükségesek. Az ügyfele­ket, a tanukat általában szükség szerint meghallgatják és a határozatok megalapozottsága érdekében széles körben igény­lik a társosztályok szakvéleményét is. Alapos a tényállás tisztázása az Oktatási osztályon belül a gyámhatósági ügyintézésben, valamint a KÖJÁL hatósági tevé­kenységében. Szakigazgatási szervenként váltakozóén azonban a Törvény idevonatkozó rendelkezései nem minden esetben ér­vényesülnek maradéktalanul. Ezzel kaposolatosan a leggyakrab­ban jelentkező hibák a következőkben foglalhatók össze: a./ A Törvény 17•§•/?/ bekezdése alapján az ügyfélhez intézett felhivás nem minden esetben tartalmazza a felhivás teljesíté­sének batáridejét, de azt a figyelmeztetést sem, hogy a felhivás nem teljesítése esetén az államigazgatási szerv a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ennek következ­tében többször szükséges a felhivás megismétlése. Ez az ügyintézés elhúzódását okozza, ami az ellenérdekű ügyfél jogórdekeit is sértheti. A törvényi rendelkezés helytelen alkalmazását tükrözi visz- sza, hogy a szakigazgatási szervek az ügyfelet adatkiegé- szitésre hivják fel olyan esetben is, amikor a szükséges adat a társszakigazgatási szervtől közvetlenül is besze­rezhető volna. b./ A helyszíni szemle fogalomkörébe sorolhatók az oktatási-, egészségügyi szakágazatban a környezettanulmányok, a la­kásügyi szakágazatban az u.n. adatfelvételi lapok, az adó­ügyi igazgatás pénzügyi vizsgálatai, az építésügyi igaz­I gatás műszaki jellegű szemlél.' A szemle a tényállás tisztázásának egyik legfontosabb eszköze. Megállapításunk szerint azonban a helyszíni szemlék még nem kapnak kellő súlyt a hatósági eljárás­ban. Gyakran - főként a nagy ügylratforgalomra ós t i i J ii / a / im- 2 -

Next

/
Thumbnails
Contents