1966. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
39
i © - 7 - j Az eredményűk közül rá kell mutatni a községfejlesztési olap felhasználásánál és a társadalmi munkák szervezésinél elért számottevő sikerekre, ugyanakkor el kall ismerni, hogy n felújítások szervezését és lebonyolítását általában nem sikerült megfelelően összhangba hozni a távlati elgondolásokkal. A gnzdasá.girányitá3 jelenlegi rendszere a tervezés vonatkozásában nem teljesen kielégítő, mert sem vállalati, sem költségvetési vonalon nen biztosit elég önállóságot a tanácsoknak. Az a körülmény pedig, hogy a beruházások távlati tervei nem állnak rendelkezésre, n célkitűzések ismertetésének hiánya a lakosság érdeklődésének a tanácsok munkája iránti felkeltését nem segíti elő, ezzel a beruházások politikai hatása vészit tönegmozgotó erejéből. A jelenlegi tervezési módszerben túlzott centralizáltság érvényesül. A főbb mutatók sok esetben nincsenek összhangban a valóságos igénnyel 03 igy nem tudnak figyelembe venni n szinvrnal emelésénél döntő tényezőket. Költségvetési vonatkozásban a tanácsok anyagi érdekeltségének gyengítése irányában hat az éves költségvetési tervezés és nz a körülmény, hogy a fel nem használt hitelekkel a Tanács nem rendelkezhetett. Ez az évvégi költekezésre ösztönöz és a nagyobb távlatban való gondolkodást akadályozza. Célszerű lenne ezért, ha a költségvetési tervek hosszabb időre, pl. öt évre készülnének, a a távlati költségvetés részlettervét képezné az éves előirányzatokat tartalmazó költségvetés. A lakosság egészségük,yi, kultur'lis és kommunális ellátása döntően a költségvetésen keresztül történik, ezért a költségvetés megállapítása vonatkozásában a tanácsi hatáskör növelése a szociálist" demokratizmus fokozottabb érvényesülését és a tanácsok tömogkapcsol"- tninak fejlődését eredményezné. A tanácsi vállalatok Jelentékeny részénél a jelenlegi tervezési rendszer kevés lehetőséget ad a gazdálkodó egységek vezetőinek, hogy a vállalatok tevékenységét mindenkor a tényleges és a népgazdaság szempontjából kívánatos idények kielégítésére fordítsák. A kommunális vállalatok vonatkozásába n na ;ycbb mozgási lehetőség áll jelenleg a tanács rendelkezésére, do a tanácsi ipari vállalatoknál a helyes termeléspolitikai célkitűzések végrehajtását a felülről adott mechanikus tervezési direktívák gyakran kedvezőtlenül befolyásolják. Célszerű lenne ezért nz eddigi tervezési gyakorlat negváütoztatúsn. Ennek során szem előtt kelleno tartani azt, hogy n tanácsi vállalatok tevékenységének elsősorban a lakosság közvetlen szükségletei ■mmmrn * , *0 »
