1966. június 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

12

í r* , | í- 7 ­Mégis ha legalább annyi lelkesedéssel, harcolnának színházaink egy-egy uj dráma létrehozásáért, vagy egy szocialista országban bemutatott miiért, mint a'nyugati drámairodalom rom minden esetben legjelesebb alkotásaiért, vagy uszmeiaégük miatt vitatható magyar müvekért, már több eredményről számolhatnánk be, Teljesen jog03 a magas mérce a darabok színvonalát illetően. De ezt az igényes­séget nem minden esetben tapasztalhatjuk. Ma is találunk a fővároű színpadjain silány commero müveket, amelyekért még devizát is fi­zetünk. /Pl: Simon Neil: Mezítláb a parkban/ De bővon voltak műso­ron a magyar azinmülrodalom századeleji szemléletében, problemati­kájában időszerűién darabjai. /Pl: Molnár: Testőr, Szerb A.: Ex, Jókai: Bolondok grófja, stb./ A világ színpadjaival lópésttartás jegyében a Thália zsebazinházban bemutatásra került Becket darabja a Godotra várva. E darab a nyugati dekadens drámairodalom terméke. Hosszú viták o- lőztók meg bemutatását, sőt a lapok,a közvélemény egy szűk rétege boncolgatta mondanivalóját. Általános tünet irodalmi, művészeti álé tünkben a helytelen müvek marxista alapról történő bírálatának hiánya, ami súlyos következményekkel jár, hiszen nem regit! elő a közvélemény megfelelő tájékozódását. Egyre gyakoribb tünet, hogy a közvélemény hallatja hang­ját egy-egy színházi előadást 'V. .etoen. De bőven kiolvasható ez az előadások látogatottságából is. Mégis úgy látjuk, hogy színházaink színművészeink egyrécze túlságosan csak a művészi alkotásra fordít­ja figyelmét. Időnként harc folyik egy-egy művészileg érdekes, lát­ványos színházi produkció rendezői, színészi megvalósításáért. Hát­térbe kerül a néző, a nagyközönség, akinek tulajdonképpen az előa­dás készül. Nőm figyelnek eléggé igényeire, nem veszik tudomásul fejlődését. Az u.n. "tömegigényt" olcoő, szórakoztató, semmitmondó, könnyed,darabokkal igyekeznek kielégíteni. Egy özük, elsősorban ér­telmiségi réteg megelégedését, kedvét koredik, Ennek a közönségnek , a nevelését nem érzik feladatuknak, podig bizonyos negativ jelensé­gek abból adódnak, hogy tulboc: lil: a sokszor még kispolgári szem­léletű rendszeres színházlátogatók igényét, igyekeznek azt kiszol­gálni, még akkor is ha az nem a szocialista szinház útját jelenti. I ^ l * <0

Next

/
Thumbnails
Contents