1965. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

87

v i

3zóvql kell fogni őket.

A másik pedig, ami első, de második gondolatra is felvetődik, aa a reális követelmény, hogy a felsőbb iskolákban való továbbtanulásra elsősorban azokat a diákokat irányítsuk, akiknek megvan rá a képességűk! De azért ebben a gondolatban az is benne rejlik, ami az egész dolognak a mélyén van. Olyan társadalmi rendszerben, ahol a tőkés osztály van uralmon, arra törekednek, hogy fiaik i3 tőkések legyenek. ^áJunk, ahol a munkás osztály van uralmon, egyáltalán nem törekednek arra, hogy fiaik ugyanolyan szakmákban legyenek munkások, amelyekhez rang kellene, hogy járuljon. Kénytelen’ vagyok ezt a gondolatot felszinre hozni, mert nem elég az, ha a tanácstagi beszámolók során azt mondjuk a választóknak, hogy van egy ilyen probléma, hanem szükség volna egy sokkal mélyebbre ható tudatos nevelésre, a felnőttek átnevelésére is,amig meg nem változik az a szemlélet, hogy tanulj fiam, mert különben melózhatsz egész életedben, mint apád! *

A 7. oldalon le van irva, de az egész anyagból is kiérződik, hogy népgazdasági szempontból vizsgáljuk ezt a problémát, ami logikus ugyan, de van ennek egy olyan közvetett hatása is, hogy egy csomó élet siklik ki, ha egy bizonyos irányban beiskoláz- zuk őket és nem tudjuk elhelyezni őket. Van telát ennek egy olyan belső humán tartalma is, amelyet szintén figyelembe kell venni.

Szükségesnek tartottam ezeket a megjegjzéseket azért, hogy az iskolai és az általános nevelő munkában mélyebbre ássunk, mint eddig.

Vágv ölgy i Tibor: Azt hiszem, hogy a tárgy megjelölését egy kissé pontosabbá kell tenni, és ez ninc3 ellentétben az anyaggal, sőt, éppen az anyag miatt szükséges. Tulajdonképpen az általános iskolát végzetteknek a pályaválasztásáról van 3zó, mert a középiskolások, a középiskolát végzettek és az utolsó ! évek vonala egy másik téma. Nem baj, ha most nem markolunk sokat

és most csak ez az izgalmas téma került ide.

Amit Dávid elvtárs mondott, az valóban igy van ós azt hiszem, hogy nekünk még többet kell foglalkoznunk vele. Nem úgy persze, hogy "a sajtónyilvánosaág ellen nem teszünk észrevétel^' mert én azt hiszem, hogy éppen kérnünk kellene minden lehetőséget

I H I- 4-