1965. november 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

97

I ____

■--—mm . , .

fi - 8 - 1

zott területre, későbbi időpontban lehet. Van itt két terület, amiket külön meg kell vizsgálni. Nem látom értelmét annak, hogy külön a szakszervezettel megtárgyaljuk, mert semnd olyat nem akarunk a kereskedelmi dolgozókkal kapcsolatban elkövetni, ami az 6 jogaikat akár ilyen, akár olyan értelemben sértené.

Ha éjszaka bent kell maradni valamelyik áruházban, vagy kereskedelmi egységben egyik vagy másik dolgozónak, éppen az áru- átvétel miatt, - az az illető szervezetnek a témája, és annak kell máj dl ezt rendezni a szakszervezettel, nem pedig a főváros illetékes szervének. Ezért javasolom a végrehajtóbizottságnak, ne utasítsa a közlekedési igazgatóságot arra, hogy ezt a kérdést a szakszervezettel tárgyalja, le.

Készéi Károly: Tökéletesen egyetértek azzal, andt Kelemen elvtárs felemlített: ez nem Ruff elvtársék asztala. Viszont feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kereskedelmi osztály az áruátvétel kérdését rendezze. Nem lehet kötelezni a kiskereskedelmi boltok dolgozóit, - akiknek 7C-OC százaléka nő - hogy ők cipeljék az árut az üzletekbeJelenleg az a helyzet, - amely p Váci-utcánál és másutt is kialakult - hogy miután forgalomkorlátozás van, a szállító vállalatok megsértik a kialakult rendet, a legközelebbi utcasarkon kirakják az árut, és az illető üzletek nőalkalmazottainak kell onnan elcipelniök az árut az üzletekbe. Azt mondtam Ruff elvtárséknak, hogy ezt az ügyet tisztázzák, és ne akarjanak pápábbak lenni a pápánál akkor, amikor közforgalmú kérdésekben kell állást foglalni. Ezt az ügyet vessék fel a közlekedési igazgatóságnál, és rendezzék, hogy hol kell történnie az átvételnek. Tudomásom szerint ez áru- átvétel mindenkor az adott forgalmazó helyen történik.

E 1 n ö k: Ha nincs több észrevétel, akkor javasolom, hogy a korlátozás bevezetésére vonatkozó javaslatot a végrehajtóbizottság azzal fogadja el, hogy a szállitó vállalatokat és az átvevő vállalatokat kereskedelmi osztályunk úgy igazítsa el, hogy ne a kiskereskedelmi alkalmazottak legyenek kény- ; telenek az árut az üzletekbe becipelni. Ez nem egyszerűen becipelési korlátozást jelent, hanem azt, hogy végre egyszer észszerűen kellene megoldani az áruétvétel kérdését. Mert pl. olyan problémája van a kereskedelemnek, hogy ha^egy elárusítóval rendelTf

i

I I |