1965. október 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
18
1 4 ' ' • 'ft I rt 6 - I A munkára jelentkezések é3 az elhelyezések valamint az üres munkahelyek és azoknak betöltése azért nem fedhette jobban egymást, mert jelentős eltérés volt azok "választéka" között. Férfi munkaerőben legnagyobb igény volt segédmunkásokra, építőipari szakmunkásokra, a forgácsoló, lakatos, csőszerelő és hasonló szakmunkásokra. Ugyanakkor a £lentkezők nagyrésze nem vállalt nehezebb munkát és sok olyan szakmunkás is elhelyezkedést keresett akiknek szakmájában különösebb munkaerő igény nem volt /asztalos, szerszámkészítő, különböző műszerész szakmák/. A nők részére igen sok elhelyezkedési lohetőség kínálkozott. a textiliparban, a városi közlekedésben és más elsősorban több szakmánybán dolgozó munkaterületeken, ezt azonban a jelentkezőknek csak kisebb része vállalta el. A munkába lépni kívánó nők többsége egymüszakos és könnyebb munkát jelentő helyeket keresett, ezeknek az igényeknek a kielégítésére pedig csak korlátozott mértékben volt mód. Még egy érdekes jelenség: mig a korábbi évokben már folyamatosan csökkent a vidékről munkára jelentkezők száma, 1965* !• félévében az előző év hasonló időszakához képest 11,4 % emelkedés mutatkozik s a nunkábahelyezett vidéki lakosok száma i3 8,9 %-kal magasabb mint 1964. I. félévében volt. Ebben az emelkedésben legfontosabb szerepe annak lehet, hogy a vizsgált időszakban vidéken jelentősen nehezebbek voltak az elhelyezkedési lehetőségek. A munkaerőgazdálkodás távlati irányítása tokintetóben lo kell vonnunk azt a következtetést, hogy a pályaválasztásnál, a szakmunkás képzésnél feltétlenül szemelött kell tartani a népgazdaság igényét. Emc-llett helyes lenne a szakmunkás képzést rugalmasabbá tenni hogy egyszerre több rokon szakmában lehessen jártasságot szerezni, illetve ha erre mód nincs, felnőtt szakmun- í kás képzésben lenne szükséges lehetővé tenni második, esetleg további szakmák megtanulását is. 4 »
