1965. január 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
34
' n Elnök : Javasolom, hogy nyissuk meg a vitát Bondor elvtirs beszámolója és az elvt rsaknak átadott irányelvek, valamint a Pártbizottság határozati javaslata felett. / Harrer Ferenci Tisztelt Értekezlet 1 Bocsánatot kérek, csak egy pár mondatot fogok mondani, mert most keltem fel a betegágyból. » Bondor elvtárs előadása igazán a szivemből szólott, Sok-sok áv után egyike a legtömörebb összefoglalásoknak arról, hogy mifóle követelésekkel állunk szemben. A probléma azonban ott kezdődik, ahol előadása végződik. Ott kezdődik, hogy ezeket a problémákat miképi>en tudjuk megoldani. Erre vonutkozólag csak négy momentumra akarok rámutaty ni. Azokra a momentumokra, amelyekben nézetem szerint benne fekszenek azok az anomáliák, amelyek miatt ezek a kérdések nem tudnak rendeződni. Kezdem az elsővel, e népgazdaság és a vállalati sovinizmus viszonyának a kérdésével. Annyira dominál a vállalati sovinizmus a népgazdasági érdekekkel szemben, hogy sajnos, az tapasztalható, hogy még azok a szervek is, amelyek a népgazdaságot volnának hivatva radikálisan képviselni a vállalati sovinizmussal szemben, nagyon hajlamosak elnézőek lenni a vállalati sovinizmus iránt. Nem kutatom, hogy milyen okoknál fogva. Vállalatok nélkül még sem lehet csinálni semmit, igyekeznek tehát jó Bzóval rábírni Őket valamire. Mindenesetre a népgazdasági érdekeknek és a vállalati sovinizmusnak a szembeállítása az első probléma. A vállalatoknak az a feladatuk, . hogy a népgazdas'igi terveket teljesítsék és a népgazdaságon át érjék el, hogy a népgazdaságot élvezők megkapják nzt, ami kell, A m laodik problémában, amelyet évek óta szoktam hangoztatni, egyelőre csak odáig jutottam el, hogy néha már hallom a szót. Ez pedig a hatósági 03 az operatív tevékenység szétválasztásának a kérdéso. Jelenleg ezek teljesen keverednek és ebben a szituációban, amikor a népgazdasági követeléseket tulajdonképpen ha| j ' ft I
