1965. január 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
256
I rá j- 42 nagyon egyet lehet érteni, hogy tehát ne beszéljünk munkaerőhi- ányrdl. Kétségtelenül ugy igaz, ahogy Buda elvtira mondotta, hogy a tényleges munkaerőszükséglet másként jelentkezik, mint ahogy az anyag vázolja, hogy összesen 4.7oo helyet nem tudtunk betölteni, de ugyanakkor bel3ő tartalékok vannak. Hogyan lehet ahónban ilyen rövid idő alatt helyesen felmérni, hogy hol vannak tartalékok és hogyan lehet átirányítani őket?! Mert nem valószínű, hogy találkozik az egyik hely munkaerőfeleslege és a másik hely munkaerő- hiánya. Hogyan lehet észszerűen átcsoportosít ani és a felesleget átirányítani oda, ahol hiány van? A jele ütésből ia kiderül, hogy egy sor területen, elsősorban a helyiipar t .rületén^ azakmunkaerő- hiány van. Hogyan lehet azt pótolni szakképzetlen munkaerőkkel, akiktől felesleg van? Vagy hogyan lehet átirányítani a közlekedés területére azokat a munkaerőket, akiktől másutt felesleg van? Nem ia beszélve arról, hogy a Tanácsnál felesleg jellegzetesen éppen az alkalmazotti rétegben jelentkezik és azokat nem lehet átirányítani a termelő munkába. Szóval egyetértek Buda elvtárssal olyan értelemben, hogy ehhez bizony nagyon sürgősen hozzá kell fogni, ha eredményességét már az I. félévben látni akarjuk. Sürgősen hozzá kell látniok az osztályoknak az 1965. évi intézkedési tervek elkészítéséhez azért, hogy azokat már az I. negyedben, ill. az I. félévben érvényesíteni lehessen. Kis léghy Imre: Az anyag elolvasása alapján két gondolat vetődött fel bennem. Az elmúlt hónapokban többször tárgyaltunk olyan anyagokat, amelyekkel kapcsolatban hasonló összefüggések vetődtek fel. így pl. az ifjúság iskoláztatásával kapcsolatiul. Törekszünk arra, hogy a fiatalok nagyrésze elvégezze a középiskolát. Legutóbb azonban változás történt a katonai szolgálati időben és ugy érzem, hogy ennek összefüggését sem lehet figyelmen kivül hagyni. Bizonyos mértékben jelentkezik ez az ipari tanulóképzésben, mint ellentmondás * A fiatalok nagyrésze középiskolába me.- y , az iskola elvégzése után pedig nagyrészük bevonul katonának. Mintegy 3-4 évvel kitolódik tehát az az idő, amikor az ipar különböző területeire visszakapjuk őket, mint az ipari termelésben dolgozó munkaerőket. Ennek is igen jelentős befolyása van a munkaerőhelyzetre és ! ric. * t . * ** . .. 2&P