1964. augusztus 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
83
Utalnunk kell arra ia, hogy a müszakszám éa általában az oxtenziv kihasználás növelése akkor is kívánatos és gazdaságos lehet, ha ninc.s szükség a termelés mennyiségi növelésére. Ebben az esetben ugyanis lehetővé válik a kevésbé termelékeny üzenek, üzemrészek tormoiósánek korszerűbb egységeken belüli koncentrálása. Ezáltal munkaerő szabadul fel, amely a szükséges területekre irányítható. Az ipar közelmúltban történt átszervezése, a termelésnek nagy gazdasági egységekbe való tömörítése ennek tág teret biztosit. Az átszervezés előtt ugyanis a lokális helyi érdekek az ilyen Jellegű fejlesztéseket többször akadályozták. Az előzőekben ismertetett két tényező, az iparfejlGsztés rekonstrukciós Jellege és a meglévő ipari termelőéi kapacitások jobb kihasználására való törekvés együttesen adják magyarázatát annak, hogy a célkitűzések és erőfeszítések ellenére az ipar területi arányai több mint egy évtized alatt sem változtak számottevően. A területi arányok változását - az érték torzító hatása miatt - leghivebben n foglalkoztatott létszám tükrözi és e szerint a fővárosi iparban foglalkoztatottak részaránya: 1949-ben 52,5, 1954- ben 48,8, 1962-ben 43,2 % volt. Több mint egy évtized alatt tehát a budapesti telepitésü ipar részaránya közel lo %-kal csökkent, volumenében azonban számottevően növekedett, amelynek szerkezeti változásait is n következő táblázatok szemléltetik: Az^á namifa i par vo lumenének é s azérke ze tjének^ változása a foglalkoztatottak száma alapján Index: 1949=loo,o Iparcsoport ____________1951. év_______________ 1962. év_________ /összesen/ országos budapesti országos budapesti Nehézipar 18c j 174 22o 195 Gbből: gépipar 195 j 183 24o , 2oo Könnyűipar 163 j 145 22o 157 Élelmiszeripar 158 ; 135 185 ; 133 Állami ipar 174 162 213 177 I ___________________________________________________________0_____________________________ i ft áré *» * ‘áBMP á 27 - ^
