1964. augusztus 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

4

- p .......... . . I

i- 3 hivatkozás holyott egészséges erjedés indult mog színházainknál a korszerű szinház és játékstílus kialakítására. Nyilvánvaló lőtt, hogy ogyes színházaknál lehet ugyan visszaesés, általánosságban azonban fejlődés van* S az elmaradó színházaknak kell nagyobb erőfeszitésoket tonniök lemaradásuk behozására.

Eredménynek számit, hogy a Népművelési Osztály és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa közös erőfeszitósei nyomán a közeljövőben létrehozzuk a budapesti szinházak központi jegyirodáját, amely a jegyelosztás szervezeti nehézségeit ós a

propagandamunkát jelentősen megkönnyíti majd.

*

Az 1963/64-os budapesti színházi íved elemzése azonban oly nyugtalanító, káros tendenciákat is jelez, amelyekre időben fel kell figyelnünk. Az egyik ilyen jelenség a kispolgári élotszonlúletat ós életérzést erősitő gyenge színvonalú u.n.

"kommersz" színművök arányának növekedése a szinházak műsorában. /Sayors; Kath- lecn, Priostluy: Mr, Kettle és Mrs. Moon botrányos esete, Shaffer három ogyfol- vonásosa stb/ Do megmutatkozik ez a tendoncia a szinrekorült uj magyar színmüveknél is. /Thurzó: Hátsó ajtó, Dunai: Az asszony ós pártfogói és a Kis Szinpad néhány előadásában./ E darabok ogy részére jellemző, hogy a kor gazdag valóságának csak szűk problematikáját ragadják neg. Átalakuló világunk erkölcsi problémáinak gazdag teljességéből kiragadott konfliktusaik végső soron többnyire leszűkített, u.n, "szexuál-konfliktusok" /pl, a Hátsó ajtó, Az asszony ós pártfogói/, vagy kiagyalt álproblémák /mint pl. a Rendetlen bűnbánót "szüzességi" konfliktusa, amely végső soron öngyilkossághoz vezet/.

Nagynevű nyugati szerzők müveinek hatására társadalmunktól, életűnktől idegen ogzisztcncialista világszemlélet és életérzés fokozódó behatása figyolhotő neg ogyos szirháznink nűsorpolitikájában. Színházaink ogy része a nyugati müvek kiválogatásánál főleg azon Írók müveire figyel fel, amelyek helyesen ábrázolják ugyan a "kapitalizmus ellentmondásait, sőt borzalmait, a személyiség széthullását, elidegenedését, az emberi viszonylatok oltárgyiasodását", de müveikben a jelenségeket a művészi általánosítás igényével az emberi lét olkorülhotetlen törvényszerűségévé emelik /Diirronnatt, T.Williams és mások darabjai/. Társndalcn- birálatuk nem harcra serkent, hanem elcsüggeszt, terjeszti a kétségbeesést, elveszi az emberek életbe vetett hitét.

Drámainkból hiányzik közéletünk ellentmondásokkal, igazi konfliktusokkal toli és mégis pozitív ábrázolása. Hiányoznak a köz boldogul .sdért küzdő munkáshősök figurái. Színpadjainkon eluralkodtak a vívódó, vergődő értelmiség különféle ti________________________________ i

■fimm * *’•