1964. június 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
139
Holott a temetésen résztvevő hozzátartozókat kell vigasztalni, xx vagy megrikatni a beszéddel ós nem egy beszédvázlatot kellene tartani, Nekem ezórt problémás a kiadott benzédvázlat• Nem olvastam az illet ós Irodalmat, de a tanácsülésen azt mondotta nekem valaki tegnap, hogy a megjelent b ozódvázlatok rendkivül gyengék ós nem használhatók arra, hogy valaki elmondja őket egy-egy temetésen, lehet, hogy az i letőnek nem volt igaza. Lehet, ho y az Klet <'s Irodalomnak sincs igaza, lehet, hogy használhatók a heozédváz átok, de minden benzÓdvázlat magában hordja azt a veszélyt, hogy felolvassák és akkor kiderül, hogy nem passzol ahhoz a halotthoz, akit éppen temetnek, mert egyénisége szempontjából minden ember más és más és mindenkinek a temetésén más-más beszédet kellene elmondani. Felveti az anyag azt is, hogy a sajtó nem foglalkozik eleget ezzel a témával, fin nem tudom, hogy ez hlla-e. Engem mindig idegesít, amikor a televíziót kinyitom és bemutatják, hogy a Gold- bergerben névadó Ünnep volt,viszik a srácokat, valaki ünnepélyesen mond valamit, a mamák meg mosolyognak. Nem hiszem, hogy általánosítani lehetne, hogy a név adó Ünnepségeken a sajté, a rádió, o televízió mindig jelen legyen és közvetítsen valamit. Nagyon kiemelkedő dolognak kell lenni, hogy a televízió ott megjelenjék. Amikor Dollesc^hall miniszter meghalt, akkor érthető volt, hogy a televízió kiment.-' De ha meghal x, y, akármilyen ünnepélyes is a temetése, nem kell, hogy a televízió ott legyen ós a rádió riportot adjon róla. Más kérdés az, hogy a sajtónak elvileg támogatni kell a kezdeményezéseket és ha egy kezdeményezés ne jól sikerül, akkor uzt nem levágnia kell, hanem segítségére kell lennie, Egyet értek azzal, hogy előadássorozatokat szervez síink, mindig annak aa óvatosságnak fenntartásával persze, hogy az ne nzáj- ba-rágás legyen és ne váljék somatikusaá. Végül azt a problémámat 1° felvetem, hogy fcsxnx kell-e annyi határozati javaslat, mint amennyit itt akarunk most hoz ii hat }4Mitté8tfii8bfl!!i;Mi,,tíír&íSáíitáí.vA1áSgfí!íottóf^S!>.ayí!eí>i«ígl"k3S2 kell olyan határozatokat hozni, amelyekben felhívjuk Tapolczai elv társ űri I i — 11 — ■ — “ 9
