1964. április 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

31

I- 5 mint szennyvíziszap újból hasznosítható. Az eddigi vizsgálatok? tanulmányok azt mutatják, hogy a konyhai hulladék eltávolításához szükséges öblítővíz mennyisége háztartásonként a napi 5-10 litert nem haladja meg és a naponkénti fejenkénti vízigény legfeljebb 2 literrel növekszik.

E módszernél azonban még sok Lsztázandé kérdés vár megoldásra. ilyenek a keletkező szennyvíziszap kezelhetősége, a különböző szemétfajták őrölhetősége és az ezekhez■szükséges öblítővíz mennyisége. Vannak adatok, hogy olyan helyeken, ahol ezeket kiterjedten alkalmazták, a csatornahálózatban és a szennyvíztisztító telepen üzemzavarok keletkeztek. Mindenesetre az egész kérdés távlatilag nem hagyható figyelmen kivül még akkor sem, ha csak részleges megoldásként alkalmazható, de különböző kísérletek elvégzésére volna szükség, amely tisztázná ennek a módszernek gyakorlatban való bevezethetőségét. Külföldről szükséges lenne különböző őrlő tipusok beszerzésére és azok gyakorlati kipróbálására.

A szemét eltávolítására ma világszerte általában az elhor- dásos rendszert alkalmazzák. A vázlat mutatja, hogy ennél a rendszernél a munkafolyamatokat hár.>m csupor ira lehet osztani.

Az első csoportba tartozik a szemét keletkezési helyén való átmeneti gyűjtése és ideiglenes tárolása. A szemetet a lakásokban, munkahelyeken gyű jtőtartályoklTan gyűjtik, majd ezeket kézi erővel vagy gravitációsan /szemétiedobók utján/, esetleg a személylift felhasználásával a földszintre szállítják és ott a szemét elhordásáig az un. lakóházi szemét tartály okban tárolják. Az ezekkel kapcsolatban felvetődő problémákkal, mint a lakóházi szemét tartályok tárolása vagy szemétledobók kérdése, részletesebben nem foglalkozom.

Ezek részben építészeti., részben épületgépészeti feladatok.

Az elhordásos rendszernél a gyűjtés történhet szeparáltan, az egyes hulladékfajtáknak megfelelően külön edényekben, vagy pedig vegyesen. A szeparált gyűjtés célja a szemétben lévő és nyersanyagként értékesíthető anyagok előzetes leválasztása, ill. a végleges ártalmatlanítási módszerek alkalmazásának megkönnyítése és hatékonyabbá tétele,, pl. salak leválasztása. A külföldön leggyakrabban alkalmazott mód a hamunak és a salaknak egyéb, főként szervesanyagot tartalmazó hulladékoktól való leválasztása és ezáltal e hulladékfajta értékesítésének megkönnyítése.

Ez a módszer azonban a szállítás költségeit erősen növeli, s emiatt bevezetése nem látszik gazdaságosnak. Helyes azonban a még értékesíthető hulladékanyagok lakóházakban való előzetes leválasztása és külön-külön való gyűjtése /fém, pa- pir, rongy, üveg, stb./, amelyet nálunk a MÉH vállalatok utján az utóbbi évtizedben széleskörben már bevezettek.

i

I

1278/Sz. 1/