1963. november 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

217

$

I

i

re. 3 „

azervezn.1. s a murücákr.t jobban lehetne az lelőj áráéi viszony okhoz Üteme zni o A jövő óvi építkezéseket már most ugy kellene megszervezni? mit lehet elvégezni nyáron és mit lehet elvégezni télen,. A Végreha jtóbizotteágnak Ls állást kellene foglalnia arra nézve, hogy bizonyos szakigazgatási szervek munkáit télen is lehet végezni <. A többi között felemiiti} hogy az iskolák íolujitás.1 munkáit nyilvánvalóan a nyári szünetben kell elvégezni- de Vannak téten végezhető épitési munkák is... Véleménye szerint szükséges volna egy bizottságot kiküldeni abból a ©ólból, hogy a jövő évi munkák kapacitásbeli, elosztásáról folytatott egyeztető tárgyalásokon kialakult helyzetet terjessze a Végreha jtóbizott ság elé és hagyassa jóvá a munkák ütemezését. Bonder József negitélése szerint helytelen szemlélet az. hogy ogy tociuiikailagf'clmaradótt építőiparhoz idomítják a problémákat. A Végrehajtóbizottságnak szem előtt kell tartania azoknak az igényeknek a kiüiógitésót; amelyek a lakásépítések, a felújítások és egyebek vonatkozásában jelentkeznek. Napirendre kellene tűzni az épitőipar helyzetéről szóló jelentést, llte annak anyaghc-lyzotdt, gépesítésének problémáját a dolgozók szociális ellátottságának kérdését, ill. azt, hogy miért mennek el az emberek az építőipartól. Sokkal nagyobb harcot kell folytatni a rend és a szervezettség megteremtése érdekében.

Elnök bejelenti, hogy -az Országos Tervhivatallal folytatandó zárót ár gy álás után válik bizonyossá, hogy az 583 millió forintos beruházáson felül mennyit tudna..: biztosítani a fővárosnak?

A lágymány ősi kenyérgyár építésével kapcsolatban megjegyzi, teljesen mindegy, hogy az a rovatok között az eredeti helyen, vagy pedig csak a póthitelek között szerepel, mert a gyár épitdsót 1964-ben minden körülmények között megkezdik és működését 1966-ra biztosítják. A továbbiakban az építőipar helyzetével foglalkozik. Megítélése szerint az épitőipar szervezetének, felszereltségének tökéletesítése, az építőiparban dolgozók munkaiegye Ínének növelése ós a modern technológia bevezetése adhat csak gyökeres változást az épitőipar helyzetében. Hozzáfűzi még, hogy az építőiparon kívüli tényezők szemléletének megváltoztatására is szükség van> El kell érni, hoay a tanácsi épitőipar! vállalatokat is főként anyagellátás szempontjából ugyanolyan eulyu vállalatoknak ismerjék cl, mint az EpitŐ3ügyi Minisztérium vállalatait. A továbbiakban néhány részletkérdéssel foglalkozik.

Azzal a javaslattal, hogy bizottság alakuljon, amely a VB© elé terjesztendő javaslatában előírja, milyen sorrendet tartson be az építőipar, nem ért egyet. Amikor az éves terv majd elkészül, az elnökséget kellene megbízni azzal, hogy az építőiparnak bizonyos irányelveket adjon® Végezetül javasolja, hogy a városfejlesztési tervnek a tanácsülés elé való terjesztéséhez járuljon hozzá a Végrehajtóbizott- ság és adjon megbízást arra, hogy a Tervhivatallal folytatandó tárgyaláson az 583 millió forinton felüli pótigények közül a legfonto- sabbalc és a leglényegesebbek elfogadásáért megfelelő súllyal lépjenek fel. Csikesz Józsefné felteszi a kérdést, hogy mi történik akkor, ha nz~0rü2ágó&‘ ’JervHu.v -+al nem adja meg a lágymányosi kenyérgyár építéséhez szükséges 0 millió forintos póthitclt. Kovács Pál válasza szerint a kenyérgyár építéséhez szükséges öasz-g^m az Élelme zós ügyi Minisztérium adja a Tanácsnak.

2/í .