1963. október 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
108
l í- 11 A főváros ezekkel pillanatnyilag nem tud foglalkozni. Egy férőhely kialakítása pl. 9c.ooo forintba kerül. Ha 12.ooo gyermeket .felderítettek és elhelyezésük sürgőssé vált, egyszerű szorzási művelettel világossá válik, hogy milyen horribilis összegről lehet szó. Mégis én magam, egyénileg azt tudom hozzátenni, hogy nem lehet törvényszerű, az, hogy az állam minden ezzel kapcsolatos gondot feltétlenül a nyakába vegyen. 3z az én egyéni véleményem. Itt a szülői felelősségről is sző van. Azokat az indokokat ugyanis, amelyek ezzel kapcsolatban elhangzanak, nem minden esetben lehet elfogadni. A Kállai Éva-utcai átmeneti otthonnal és általában az átmeneti otthonnal kapcsolatban nagyon veszélyes jelenséggel találkozunk. A Kálié Éva-utcai otthon témája kifejezetten gyógypedagógiai téma: lelki sérülteket helyeznek el benne, akik állami gondozásba kerültek. Többségükben értelmi fogyatékosok vannak itt elhelyezve. Az oktatási osztálynak és a VB-nek sincs kerete arra, hogy gyógypedagógiai intézményeket létesítsen. Ez a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Azt is hozzátenném, hogy az igazság szerint a gyermekotthonok létesítése sem a VB. hatáskörébe tartozik, hanem a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe. Rendkívül nagy gesztus volt, hogy a főváros annak-idején saját köz- ségfejlesztési alapjából 73o férőhelyet létesített, egyenként 9o.ooo forinttal. Bizonyos értelemben ellentmondásos a helyzet, mert a felvándorlás következtében természetesen növekszik a veszélyeztetettség köre, de növekszik az állami gondozásba vettek száma is. De alapvetően csak a felvándorlás következtében növekszik. Vagyis vidéken egy átmeneti csökkenés, itt pedig tövény- szerüen egy átmeneti növekedés fog jelentkezni és ezért a koncentráltság elvét kellene biztosítani a fővárosban. Nem mondom én, hogy nincs szükség építésre, de józan mértéktartással kell meghatározni, hogy figyelembe vegyük a fővárosnak, mint nagyvárosnak a sajátságait. Számolunk a felvándodással, amely lakásnélküliséggel, rossz elhelyezéssel jár és egészségügyi okokból is szükségessé teszi az állami gondozásba vételt, illetőleg az elhagyatottság következtében is előtérbe kerülhet annak szükségessége. Bizonyos értelemben tehát súlyozni kel] és a problémát legalább is átmenetileg, amig a helyzet nem stagnál, kiemelten 1
