1962. október 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
141
ti - 22 - ^ vele állni. Lehet, hogy az illetékes elvtársak erősen meg fogják kritizálni. A fővárosi végrehajtóbizottság azonban, beleértve magamat is, ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy köztük voltunk azoknak, akik vontatottan, nem akarva, vállukat vonogatva foglalkoztak ezzel a dologgal, amellyel a különböző irányadó megnyilatkozások évek óta foglalkoznak. Ezért nem helyeslem, hogy ilyen, vagy olyan előzetes döntésekre várjunk, mielőtt mi valami határozott javaslatot tennénk. Hogy azután ez a javaslat jó-e vagy sem, azt én persze nem tudom megítélni. Egy kis viszolygás támadt viszont bennem akkor, amikor Kelemen elvtárs azt mondotta, hogy nem vagyunk az ilyen dologban tapasztaltak, fin nem tudom, hogy mii en tapasztaltak vagyunk. Én pl. nem vagyok tapasztalt. Ez azonban nem tartozik a profilátszervezés körébe. Nem tudom már magamat ebben a profilban átszervezni. Bizonyosan vannak azonban az országban iparszervező szakemberek és közgazdászok, akiknek igénybevételéről is lehet szó, ha mi saját erőinkkel nem tudjuk elvégezni ezt a munkát. ( Országosan olyan jelentős ez a dolog, hogy akár külföldről is lehet hozatni szakembert, közgazdászt, iparazervezőt, ha éppen rá vagyunk szorulva. Elnézést kérek ezért a kijelentésért, de csak azért mondom, mert jelentős dologról van szó. Ha a dologhoz megfelelő hozzáértéssel nyúltunk, akkor ez a tervezet sem lesz az elvetés határáig megbírálva. Néhány szempont azonban tényleg nern látszik ezen az anyagon. Tegnap este kétszer is elolvastam, mert meg akartam érteni. Kerestem olyan szempontokat, amilyeneket a magamfajta egyszerű ember keres. Miből indul ki az ember? Nyilván abból, hogy az ipar lássa el a lakosság szükségleteit. Ez az első. Erről Írnak az újságok minden nap. Itt azután rengeteg alkérdés van: tényleg kiegészítjük-e mi az állami ipart, ellátjuk-e a szolgáltatásban a mi feladatunkat, ha mi átszervezünk, akkor ki végzi majd azt, amit mi végeztünk eddig. \ Horváth elvtárs megjegyzéséhez kapcsolódva: hogy I mi a kéceráj és mi nem, az roppant érdekes kérdés. Nemcsak budapesti szempontból lehet ezt a kérdést nézni, nemcsak arról van szó, hogy rentábilis és modern üzemeink vannak-e, hanem arról, hogy vannak üzemek, amelyeket fenn kell tartani, mert ha nem volnának, akkor egyes városok igen felsajdulnának, - ezt a Könnyűipari L--------------------------------------- —J I »*■ I
