1962. március 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
94
i- 9 i haj tlíbizottsá 1 szinten irtuk elő a tartalékot, vállalati szinten pedig engedélyeztünk tartalékot. íía tehát az osztályok és igazgatóságok vezetői me/vmondjrk, hogy más tartalék nincs, akkor a vállalatok vezetői nyugodtan ki merik használni az év végi fel- , ez. futásában az átlagbér-tartalékot, és/TSz a - talán - túlnyomóét biztosító szelep, ami a végreha j tébizotts 1 nál, mint tartalék, lehetőséget ad arra, hogy minisztertanácsi szinten ne haladjuk túl az átlagbért. Az első ás a második hónapra vonatkozóan egy dolgot szeretnék felvetni, - miután Buda elvtárs ennek a kérdésnek egyik legjobb ismerője, és párt- és kormányszerveket is tájékoztat ebben a kérdésben - hogy nagyon megfontolandó n a globális atyájMPOfl 2/3*1/3 vizsgálata, tanácsi szinten pedig különösen,-és ml igyekszünk a kiszűrésnél ezt a dolgot alkalmazni. Népgazdasági szinten - ez privát raegje yzés - azt kellene nagyon alapo- i san ifiegnézni, hogy oz a most már kibúvásnak válni kezdő szán nePt&jT'a termelés felfutásának gátjává.vát#a». Ugyanis a beállítás nz, hogy az egyik évről a másikra való felfutás arányában kell n 2/3*l/3-ot produkálni, és most mór kezdjük látni, hogy az ellenállás ®a«t mém a bázi3 a termelés felfutásával szemben, hogy ne kelljen produkálni a 2/3*l/3-ot. Köböl elvtárs hozzászólására a következőket szeretném mondani. Az intézkedési terv nem zárult le a tervezési időszakkal. Nyilván az abban foglalt, tartós elvek nem egyébre szólnak, liánom a további ellenőrzés alapját szolgálják. Az exporttal kapcsolatban teljesen igaz az, amit Köböl elvtárs mondott, de a helyi ipar exportját a kereskedelmi vállalatok puffernak tartják. Éveken keresztül az volt a helyzet, hogy a kötés-állomány a tervezés időszakában nem haladta meg a 30-50 százalékot. 1962-ben a 363 milliós tervszámmal szemben 313 millió forintot tett ki a kötés-állomány, arai nagyon jó és a tervszerűséget biztosítani fogja* j Szévátette Köböl elvtárs a vaskohászati anyagtortalékok kérdésót. !zt figyelemmel fogjuk kisérni, mert a sortiment olyan széles és a vállalatok száma olyan nagy, hogy egy csomó vál- latattal kapcsolatban cl kell menni a Tervhivatalba. Ha jól tudom most a Gázmüvekkel mentünk bizonyon zárókészlet-növekedésre való engedélyezést kérni. Azt hiszem, hogy közösen küzdünk majd a szolgáltatás kérdésében. Azt hiszen, hogy mo3t már nem vagyunk I ¥ 1 L J I 1 tm |
