1961. december 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
113
4 , it , . ,- 12 nagyobb órabérrel kerülnek az állami iparba. Az az igazság, hogy az állami iparból kilépőknek a szövetkezetekbe belépve^ 3 szabb öltöző viszonyok között és esetleg pincékben dolgozva ugyan, de tömegében mégis lazább körülmények között van módjuk dolgozni. Magyarán mondva; nincs olyan fegyelem, rend és sokminden egyéb ós .kereset is inkább csurran-cseppen. Tömegében igy kell összehasonlítani a dolgokat és nera hiszem, hogy ez a húzóerő olyan, amelyet mi rendeletekkel tudnánk szabályozni, amelyen adminisztratív rendszabályokkal lehetne segiteni. Az az egyetlen módja ennek, hogy a szövetkezeteket valóban a helyükre tegyük abban az értelemben, hogy a központi árualapra termelő nagy szövetkezetek ugyanolyan tervszámokat kapjanak és ugyanolyan megszorításokban legyen részük, mint az állami üzemeknek, tehát az állami üzemekben meglévő fegyelmet kényszerít síik rájuk. | A szövetkezetek másik része foglalkozhat olyan tevékenységgel, hogy eleve tudomásul kell vennünk, hogy az állami szerelőiparban sem tudunk olyan normákat bevezetni, mint azoknak a gépeknek az esetében, ahol a termelés méterrel, vagy kilogrammal•mérhető, | Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, mert nem olyan egyszerű ez a sütemény. Kertész elvtárs célzott arra, hogy van egy minisztertanácsi rendelet. Korm.üiyrendelet nincsen, de van egy érvényes, megegyezéses határozat, rendelet, amely ezt korlátozza és azt hiszem, hogy egy ujabb rendelkezés kiadása nem is volna egészséges, nem segítene, mert sen ez a megoldás módja az állami iparból a szövetkezeti iparba lépők felvételének a korlátozására. A n g y a 1 : Amikor a lakosságnak szóló tervezéssel kapcsolatos kérdésemet felvetettem, arra próbáltam rámutatni, hogy az anyag 4. oldalának II. része alatt úgy tűnik, mintha a lakosságnak szélé javitó-szolgáltató munkák fejlődése kifejezetten csak an{ nak volna köszönhető, hogy egyrészt megegyezés jött létre a lakossági tervben, másrészt, hogy fel lettek számolva a KISzÖV-ök. Meg kell mondanom, hogy ez igy nem teszi lehetővé látni azokat a törekvéseket, amelyek különböző komoly átfogó intézkedések, ösztönzők, adópolitika, bérpolitika, prómiumpolitika vonatkozásában az rólSz részéről is történtek azért, hogy a lakosságnak szóló javitó-szolgáltató munkákat a szövetkezetekben a közületi munkáknál kedvezőbbé tegyék. Véleményünk szerint elsősorban ennek tulajdonítható az a fejlődés, amely 1961-ben a korábbi évekhez képest bekövetkezett.' f 1 rt— re m I i I ___ I
