1961. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
160
i Amit Fajkosné elvtársnő felvetett, azt anyagunk a második oldalon tartalmazza, hogy tudniillik a HKI állományában lévő miiszakiak bérezése nem üti meg azt a szintet, mint tanácsi vonalon az egyéb épitő-javitó szolgálatban dolgozó műszakiak bére. Legyen szabad a VB figyelmét felhívnom arra, hogy nem jd és nem helyes az az ut, ha azt mondjuk, hogy a presszós nőknek azért nem adunk nagyobb fizetést, mert úgy is lopnak a kávébél. Van ugyanis egy ilyen szemlélet Budapesten, még pedig elsődlegesen az ÉM-válla- latoknál, hogy tudniillik a HICI-dolgozók, munkavállalók mellékcsatornákon különböző anyagi juttatásokat fogadnak el. Van is ilyen szemlélet, és mi feltétlenül fellépünk ellene, többször és hangsúlyozottan felléptünk az elmúlt időszakban is és javaslatunkat is éppen az vezeti, hogy ha illető műszaki munkavállaló az építőiparban dolgozik, tehát az ÉM-nél, vagy a tanácsi vállalat másik területén, és képesítése rátermettsége, képessége megüti azt a fokot, amelyen a másik vállalatnál dolgozó van, akkor véleményünk szerint a bérezést itt is ugyanolyan arányban kell számára biztositani. Lényegében azt akarjuk kifejteni ebben az előterjesztésben, hogy mindenkit képessége szerint bérezzenek, függetlenül attól, hogy hol dolgozik. Háber : A végzett munka szerint. Bakos : Ebből indultunk ki és ezért jöttünk ezzel az előterjesztéssel a VB. elé. I'Iem azt akarjuk mi vitatni, hogy a tanácsülés elfogadott egy ilyen, lényegében zárószóbeli megállapitást, hanem azt, hogy ténylegesen vizsgálja meg a VB, ha nem is az idén, de a jövőre vonatkozólag, hogy milyen lehetőség van arra, hogy az itt dolgozó műszaki munkavállalók végzett munkájuk után ugyanolyan megbecsülésben részesüljenek, mint az egyéb területen dolgozók. Ha minősítenénk a két munka közötti különböze- tet, akkor elmondhatnánk azt, amit az elvtáraak nagyon jól tudnak, hogy az itteni műszaki munkavállalók feladata lényegesen nehezebb, mert egy csomó olyan'dolgot io vissza kell nekik utasítani, amely- lyel az építőiparban dolgozó munkavállalók nem is foglalkoznak. Lényegében a lakossággal foglalkozó munkavállalókról van szó és ha azt mondanánk, hogy politikai munkát is végeznek szakmunkájuk mellett, akkkornem mondanánk túlzottan nagyot. A magam részéről és az ÁB részéről ennyiben kívántam reagálni az elhangzottakra. A többi észrevétellel egyetertek. I /Co .- 44 -
