1961. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
160
segítségét, de amikor azzal a bizonyos Igazgatóval éa az osztály vezetőjével együtt megnéztük és összehasonlítottuk a minisztérium kezelésében lévő azonos színházakkal, akkor kiderült, hogy nem vagyunk elmaradva. Tehát* bizonyos demagógia érvényesül, aminek nem szabad teret engednünk ezen a területen sem. Azt hiszem,hogy jó volna kötetlen béralapot adni az igazgatóknak /derültség/ . Ebből azonban bajok származnának, mert ez azután nem állna meg Kaposvárnál vagy Pécsnél sem. Mindjárt oda hatna Ki. Nemosak Budapestnek v>n az ország színházaira hatóca, hanem negatív értelemben is vannak tapasztalataink. Egyetértek Szántó elvtára megállapításóval, hogy művelődési osztályunk irányításában volt némi bizonytalanság. Nem akarom az osztályt mindenben megvédeni: ami hiba volt, az hiba volt. De tessék arra gondolni, hogy másfél évvel ezelőtt ezen as osztályon olyan bizonytalan emberek vitték a szinház—politikát, akikkel senki sem értett egyet, lárro oda mentek teljesen uj emberek. Elvégre a művészet-politika nem olyan dolog, amit agy fél év, vagy egy év alatt tökéletesen el leket sajátítani. Az elv társak ia tanultak és még ma in tanulnak otü, - és eközben követtek el hibákat. Segítünk neKik, hogy fokról-i’okra szüntessék meg ezeket a hibákat, ók is igyekeznek megszüntetni. Kőrjlilr. az állandó bizottságot is, hogy eegitsen a bizonytalanság további csökkentésében, — mert már lényegesen csökkent. Tehát a hclyzot sajátosságából ie adódott az osztályon lévő bizonytalanság;. Másfél év a kultúrpolitikában nem olyan nagy idő, éa igy még teljesen nem fejlődhető*t fel az osztály. Nagyon veazilyennek tartom a nagybudapesti szemléletnek olyan értelmezését, ami az anyagban van, - igaz ugyan, hogy özántő olvtárs ezt kiigazitotta. Budapesten a tanácshoz a ezinházak egy része tartozik. Mi van a többi színházakkal? Azokra ie külön s emléletet alakítsunk ki? ttHUÉ Akkor követelnénk azokat a magunk hatáskörébe, mert különben nem tudunk az összes színházak nélkül nagybudapesti szemléletet ki alakítani. De a nagy- budapesti szemlélet az országot is jelenti. Teh t* úgy gondolom, hogy erre is vigyáznunk kell. Úgy gondoljuk, hogy a minisztériumnál valóban történtek - éa ezt maga Meruk elvtárs is aláhúzta- bizonyos hatásköri túllépések. Azzal a megállapítással egyetártünk, hogy elsősorban felelősek vagyunk a szinházak gyakorlati vezetéséért, : ÓO i r J - 48 - 9 _ ------------------------------------------------------------
