1960. december 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
89
f I 8 - 22 \ szempont összefogásáról van ugyanis szó. Terelni kell a magánkis- ipart ós itt volna a hatósági funkció, amellyel próbálnánk élni. A szövetkezésnek, amely tetszik, vagy nem tetszik, előírásaiban kezdi megközelíteni az'állami ipro? ismérveit, de ugyanakkor, mint csoportnak, mégis megvan, a maga önállósága. Megvan tehát a magán- kisiparosnak, a szövetkezésnek az autonómiája és megvan a tanácsi iparnak, magának a tanácsnak is az autonómiája* Ezt egyeztetni, koordinálni a szektorok között nagyon nehéz. Plusz hozzá kell tenni, hogy lényegesen szélesebb az ipari tevékenység a három szektoron belül, mint amilyent a Tervhivatal nyilvántart, mert megfelelő szakembereket, hozzáértőket, jogászokat, politikusokat nagyon nehéz összeszedni hozzá. Nagyon nehéz akár az ipari osztályon, akár a minisztériumban, akár másutt. Ezt meg lcell nézni, mert ha nem számolunk vele, akkor azt az eredményt, amelyet elértek ezen a területen és amelyet el kell érni, egyszerűen nemi tudjuk megtalálni. Sajnos Harrer elvtárs, mindegy, hogy elválasztjuk-e a hatósági funkciót es az ipari tevékenységet, mert akkor ugyanezek a problémák lennének, amig a terelődés a népgazdaság fejlődésében be nem következik, úgy, hogy összhangban tudunk előre menni. Sok mindennek kell bekövetkeznie, hogy az összhang megteremtődjék. Általában szerettem volna ezt leszögezni. Mindjárt itt kezdődik azonban az a probléma, amelyet joggal vetnek fel az elvtársak, csak éppen az életet nem veszik figyelembe, hogy tudniillik a tanácsi ipar is eltért az 1957-ös PB- határozat alapvető feladataitól. Miért? Csak azért, mert szübjektive igy akarta, vagy objektiv követelmények elé is volt állítva? Azt hiszem, hogy mind a kettő és ebben az esetben az objektiv nyomások lényegesen nagyobbak voltak, mint a szübjektivok. Mit értek ez alatt? SMgx ázti,hogy a nagy könnyűiparnak még annyi lehetősége sem volt, mint a tanácsi helyi iparnak. A KGM nem háztartási cikkek gyártására ment át, hanem nehézipari dolgokra. Amikor tehát létrejöttek a tanácsi vagy szövetkezeti üzemek, már eleve arra kellett rámenni, hogy a lakosságnak többet és többet adni áruban. így indult 195o-ben. Soha sem volt az, amivel elindult, hogy szolgáltasson és javítson, kivéve a szolgáltatást, már adottságánál fogva. Uj árukat kellett adni a vas- - iparban, d bútoriparban, a ruhaiparban. Itt volt a legnagyobb lehetőség. . Hogy igy alakult, persze torzkult formában, annak nép- gazdasági okai. vannak: bedolgozókkal és egyebekkel sokkal több árut tudott adni kisüzemekből, rossz feltételek mellett, mint tudott volna a ú i «' ' »#» 'MÍ«S0
