1960. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

50

rt - 4-5 - I

tud eligazodni, a belgyógyász véleményét kéri és megbeszélik, hogy mi történjék tovább: lehet-e a beteget otthon, vagy ambulanter kezelni, stb. Ez a dolgonak az egyik része.

Á másik része pedig a krónikus betegek kórházba- utalása. A sürgősen kórházba utalandók beutalása tudniillik nem kerül a szakorvoshoz, hanem az észlelő orvos a lakásról közvetlenül kUldi a kórházba Őket. Az eddigi tapasztalatok szerint ez körzeti orvoaon- kéfat általában heti egy-két kórházba-utalást jelent, a belgyógyász által tehát minden különösebb nehézség nélkül felülbírálható.

Kezdetben, amikor a IX. kér. rátért erre a szisztémára, a körzeti orvosokban volt egy bizonyos szakmai ellenállás, amiért "ellenőrizni akarják Őket". Mivel azonban elég Jó ott az orvosi gárda, megértették, hogy miről van sző és nem formálisan nyúltak a kérdőéhez. Egy heti iga* hgalom után elsimultak ezek a kezdeti ap- ró-cseprő nehézségek és most úgy láttazik, hogy a körzeti orvosok nagyobb felelősséggel viszik konzultálásra betegeiket. De a betegek is látják, hogy kőt orvos is foglalkozik velük, ami ezubjektive is jobban kielégíti őket, bár nem mindig értik, hogy miről van szól A rendelőintézetben pedig megszűnt az a kettőzött forgalom, amely azelőtt aettkaégazertien volt.

| \

5o

L----- J

'■'tt-ftwtíBBk mm*»#» MI0