1959. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
56
í F . . • - ........- -........... - .............................—..B í 4 - 24 - j ©a főváros, illetőleg az iskolák vállalják a gyermekek megőrzését. Egyes elvtársak állítása szerint néhány főből álló keret kellene hozzá. Mi kiszámítottuk, hogy mintegy 200 főnyi keretre volna szükség. Felsőbb szervek azonban hallani sem akarnak semmiféle.ilyen létszámemelésről . Csak azért említettem ezt meg, hogy lássuk az igényeket, illetőleg azt, hogy az igények merre tendálnak. Államunk eléggé jelentősen emelte a családipótlékot azért, hogy a családok életét köny- nyebbc tegye. Emelni kell a napközik számát a másik oldalon, emelni kell a gyermekétkeztetésben résztvevők számát, az ovédai férőhelyek számát, de a lehetőségek határain belül és feltétlenül meg kell vizs- v gálni, hogy mik ezek a lehetőségek, Mélyen egyet tudok érteni azzal, arait Csikeszné elvtársnő mondott, hogy kettévágni a problémát, mert két problémáról van szó. Az egyik az, hogy a mostani konyhákat korszerűsíteni, de minél gyorsabban és ehhez itt van a vállalatfejlesztési alap, vagy ha ©az nem, akkor más vonalon kell megnézni a kérdést, a községfejlesztési alap vonalán vagy máshol, de ezt vállalnunk kell, minden körülmények között, mert rendszerint az a szokás, hogy ha a főváros egy intézményt valamelyik minisztériumtól megkap, az - egy kissé keserűen mondom - hasznavehetetlen állapotban van, legyen az gyermekélelmezési konyha, vagy' bármi. Az első tehát, hogy korszerűsíteni kell, mert egyébként használhatatlan ás ezt a helyzetet tovább nem vihetjük. Ha konyhát adnak, legyenek szívesek a fejlesztési alapot is átadni: ezzel a kéréssel fordulunk az illető minisztériumhoz,- és azt hiszem ez a helyes ut. A másik pedig: meg kell vizsgálnunk, hogy mit fejlesztünk ténylegesen. Nem arra gondolok, hogy 15 évre előre megtudjuk állapítani a fejlesztési programot, Bizonyos fokig igen, annak megfelelően, ahogyan ©az iskolák épülnek, de nem tudjuk megmondani , hogy hol tart majd a népgazdaság 15 óv múlva, fogja-e birni, ha abban a tempóban fejlesztjük az összes iskolákat, hogy 15 év múlva minden egyes gyermeket az államnak kell napi étkeztetéssel és felügyelettel ellátni. Azt hiszem, hogy 15 év múlva még mindig nem leszünk itt. Meg kell tehát vizsgálnunk a dolog második részét, és e tekintetben a kereskedelmi és ok*atá©si osztálynak közösen kell vizsgálatot tártani . Az oktatási osztálynak nem as a feladata, hogy a kívánságokat átadja a gyermekélelmezésre felügyelő osztálynak, hogy ime ennyi kívánság futott be és én megmondottam a szülőknek, hogy ha a kívánságokat a gyermekélelmezésre felügyelő oszt©ály teljesíti, akkor minden rendben lesz. Kölcsönös felelősségről van itt szó, az oktatási L-----54 J
