1959. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
49
'•'■‘SÉtSP i i - 16 - j Vájjon nem kellene- e meggondolni, hogy csupán ebédet adjunk, de ez legyen valóban rendes, kiadós és tartalmas. Ma már a családok nincsenek abban a helyzetben, hogy az állam legyen kénytelen adni reggeli kávét, vagy a zsiros, vagy vajas, vagy szalámis kenyeret. Az esetek túlnyomó többségében ezt a szülők meg tudják adni. | A jelenlegi problémákból a kivezető utat tehát nem az egy főre eső norma felemelése utján kellene keresni, hanem a meglévő hormán belül az ebédre kellene koncentrálni a lehetőségeket, a többit pedig a családokra hárítani. A progresszivitást fokozni lehetne a nagyobb fizeté- süek felé. Ahol egy-két gyerek van, azok könnyebben viselik el a nagyobb térítési összeget, mint azok a családok, ahol négy-öt gyermek van. ’ Az ember kissé elgondolkozik, amikor az igényeket látja. Az el őterjesztésben szerepelnek olyan számok, hogy pl. tizenöt éven belül uz általános iskolás gyermekeknek legalább 33 százalékát akarják közétkeztetésben részesíteni. Egyáltalában az arra vonatkozó perspektivikus tervet, h&gy a gyermekeknek hány százalékát akarjuk étkeztetni, kissé irreálisnak és nem eléggé' megalapozottnak tartom. Ebben a tekintetben az állam teherbiróképességét is figyelembe kell venni. Hangsúlyozni kell, hogy nem ez az egyetlen módja annak, hogy az iskolába járó gyermekeket az állam támogatja. Nemrégen emelte fel a kormányzat a családi pótlékot, sőt tervbe van véve annak még további növelése, a népgazdaság teherbiróképességéhek arányában. Azonkívül néhány intézkedés van, amelyek a háztartási munka megkönnyítését szolgálják. Ezek azért vannak, hogy a dolgozó családok otthon könnyebben tudjanak mozogni, és a gyermekeiket könnyebben el tudják látni. Tehát egész sor intézkedés van, - és nem szabad úgy venni, mintha ez lenne az egyetlen intézkedése a kormánynak, amellyel könnyíteni akarja a ! családos szülők helyzetét. De nem is lehet most állástfoglalni abban a tekintetben, á°Sy a gyermekeknek hány százalékát kell az iskolai étkeztetésbe ; bevonni, mert a dolgokat komplex módon kell nézni. Azonkívül ennek összhangban kell lennie az oktatási reformmal is. Nyilvánvalóan fel- merültek perspektivikus tervek abból a szempontból, hogy az inter- nátusok felé vigyék a gyermekeket, azonkívül arra vonatkozóan is, hogy milyen irányban akarjuk a napköziotthonokat fejleszteni. Ezzel párhuzamosan kell a gyermekélelmezés kérdését Í3 megoldani. Összefoglalva tehát: ellene vagyok annak, hogy csak úgy eldöntsük, hogy a gyermekek hány százalékát kell közétkeztetésben ré! » *■ „ »#» **mtp [L-------------------------------------------------ro tti
