1959. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

42

I

rt •

konyha kérdését kell napirendre tűzni. Véleményem szerint alapvetően meg kell tárgyalni az ügyet az egészségügyi minisztériummal és ebben az oktatásügyi minisztérium segítségét kell kérni, mert nem az a cél, hogy ételgyárakat rendezzünk be az iskolákban. Tudniillik az

gyi minisztérium nyom bennünket, hogy minden iskolában ételgyár legyen. Az iskola elsősorban pedagógiai, nem pedig főzési intézmény.

Ezt a kérdést nem taglalja ugyan az előterjesztés, de tudomásul kell ver.ni, hogy az iskoláknál az egy tanteremre eső költséget nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen jellegű konyha épül az iskolában. Általában ki kell zárni a teljes főzőkonyhát, viszont figyelembe kell venni a befejező konyhát, - de a helyi ismeretek alapján kell eldönteni, hogy a közelben van-e olyan konyha, amely teljesen meg tudja főzni az ételeket, mert ha igen, akkor ott csak melegítő konyhát kell épiteni.

Akut kérdés, arait az előterjesztés felvet, hogy az étkezési eszközök - tehát: tányér, kanál és más ilyen dolgok - tekintetében fel lehetne hívni kerületi tanácsaink figyelmét, hogy a községié jlesztésimalap felhasználásánál helyileg adjanak az iskoláknak anyagilag is 30gitséget, mert erre megvan a lehetőség.

Az előterjesztéshez csatolva van egy kalória-számitás.

Ezt tudományos emberek készítették, hogy mennyi kalóriát kell adni ^ bizonyos korban egy-egy gyermeknek. Ezzel nem akarok vitába szállni, azonban hangsúlyozni kívánom, hogy egy étkezést kiragadni a napi kalória-3zükséglet ellátására nem lehet. Fel lehet vetni a kérdést úgyis, hogy az étkezésbe illesszük be a legnagyobb kalória-szükséglet kielégítését az ebédnél, és akkor még.jobban lehet fokozni azt, ami mögött anyag-igény van, és ami felmerül,a gyermekekkel szemben. Úgy érzem azonban, hogy van itt olyan szemlélet, amely csak abból a szempontból nézi ezt a dolgot, hogy itt további szociális szélesítést kell csinálni, holott a párt politikája arra irányul, hogy az életszínvonal emelése és a további fejlődés ne a közvetett, hanem a közvetlen juttatások utján történjék. Az az érzésem, hogy ha igy vetjük fel a kalória-3zükségletet, az annyit jelent, hogy nem vesszük figyelembe, hogy a gyermek végeredményben a szülői házban él, és a szülőknek is vannak kötelezettségei a kalória-ellátásban.

Javasolom a végrehajtóbizottságnak, hogy ne fogadjon el ilyen konkrét határozati javaslatot, - nem ismerve a következő ötéves terv Vállalatié jlesztési alap lehetőségeit. Arról nem is beszélek, hogy évente a 22 millióból 13 millió forintot csupán a gyermekélellt- ■—J