1959. szeptember 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
105
I 4 ! minden problémát felsorolnak egy jó 20 oldalas anyagban, de végeredményben mégsem tudja az ember a különböző 3zakigazgat si szervek munkáját komolyan értékelni. Tehát: nerr. egy anyagban kellene ide hozni ezt, hanem külön-külön kellene megtárgyalni. jl. e 1 k e s: Jó lenne, ha foglalkoznunk a tulteijesités kérdésével, mert az egyáltalában nem pozitiv jelenség. Azért nem po- zitiv jelenség, mert a tervteljes it ési elmélet, amely nuiunk van, olyan helyzetet teremtett, hogy az 1960.évi befizetési keretszámok egymilliárd forintot tesznek ki, az ezévi - azt hiszem - 730 millió forinttal szemben. Ezzel a kérdéssel a következő szempontok miaft keil számolni. Itt nemcsak táplálják vállalataink és szerveink az önfenntartó szemléletet, - a minden ron nyereségben való részesedést és ezzel a lakoss g bizonyos területen való ellátásának lebecsülését « hanem a pénzügyminisztérium és a tervhivatal is még további nyorn-sokat eszközöl azzal, hogy ha tudunk 200 millió forintot éves szinten túlteljesíteni, akkor a következő évben legyünk szívesek 300 millió forintot túlteljesíteni. Ez oda fog vezetni, hogy el fogjuk hanyagolni egyes szerveink alapvető feladatát és magunk erőltetjük... E 1 n ö k:Blzonvos tulteljesités: gazdasági követelméry . A lakosság szaporodik, és igy nőnek az igények. Lelkes: Bocsánatot kérek, nem a terv^elj esi tés ró 1 beszélek, hanem az er edmény-terv ilyen mértékű túlteljesítéséről. Itt általában a pénzügyi eredmény-terv túlteljesítéséről van 3zó. Az a feladatunk, hogy olyan feszítést adjunk, hogy a teljesítés maxi- l mumát hozzuk ki, de az ilyen teljesítéseket analizálni keil, hogy ezek | nem mennek-e a lakosság ellátásának rovására. Nem akarom a védelmét elvaliami egyetlsn veszteséges vállalatnak sem, mégis meg kell mondanom azt, hogy mind az anyagban, í pifc re ró. -‘<( > -xumpp L JJ
