1958. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
233
: -,'ra ^ p wmarn ! i- 19 kell adnunk. A szülői munkaközösségekről szólva, nagy fejlődésről lehet beszélni, és egyes helyeken egyenesen megható az, amilyen tömegekben és amilyen aktivitásban vesznek részt a szülők a munkaközösség munkájában. Kezd világossá lenni, hogy ez nem csak az iskolát támogató szervezet, hanem egyúttal tanácskozó hely is, ahol a nevelés kérdéseit a szülők és a pedagógusok közösen meg ltudják vitatni. Éppen ezért a szülői munkaközösségekkel rendkivül sokat kell foglal-kozni. Ami az erkölcsi ds a politikai nevelést illeti, véleményem szerint ott szintén nagyobb a fejlődés, mint amennyit ez a jelentés mutat, - ahhoz képest, amit elvárhatnánk a tanároktól, ha arra gondolunk, hogy mennyire magukra vannak hagyatva az l ezzel kapcsolatos szakirodalom és előkészítés tekintetében. Egyszerűen szomorú, ahogyan tizenkét év alatt %z az egész ifjúsági szakirodalom elmaradt a fejlődésben. Ha az ember jé/megnézi, bizonyos területeken nincs is szakirodalom. így pl.: a hazafias nevelésnek semmiféle számottevő irodalma Magyarországon nincs. Az erkölcsi nevelés lényeges középponti kérdéseiről sincs megfelelő szakirodalom. Olyan kérdésekről, mint pl.: az öntudatos és az önkéntes fegyelmezettség, a nemi erkölcsi, - ós bármely kérdéshez nyúlunk, a pedagógusok segítségére nincs semmiféle lényeges megfogható és gyakorlati útmutatás. Valóban a saját maguk szakállára dolgoznak a pedagógusok, vagy pedig önálló tudományos munkát kifejtve készülnek fel a feladataikra, - xxx ez alatt azt értem, hogy egy csomó szakkönyvet áttanulmányoznak. A pedagógusok nagy tömegét nem szabad ilyen helyzetben hagyni, hanem a kezükbe kell adni jó, gyakorlatias kézikönyveket, amelyeket a tanári értekezleteken meg tudnak vitatni, hogy azután ezeket az eredményeket a gyakorlatban fel tudják használni. ^ ^ ■ . .. ■.■■■■ __________ .0 » **»■*» -‘-mm t X
