1958. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

222

4 - 8 Gyalmos: Az eddigi tapasztalatok szerint

az olvasás tanításában különösebb nehézségek nem mutatkoznak.

Az eredmény valamivel jobb, mint szokott lenni. Itt két módszerről van szó. Az egyik az úgynevezett fonomimikai módszer,' amelyet a múltban követtek, jelek és egyebek segítségével, vagyis a mozgási kép támogatásával, - a másik az úgynevezett globális olvasási eljárás. Igaz, hogy a pedagógusok egy része nincs meggyőződve arról, hogy ez az ujabb módszer teljes eredménnyel járna, azonban azok a kísérletek, amelyeket előzetesen elvégeztek, arra mutatnak, hogy a gyermekek képalkotó képessége és emlékezőtehetsége sokkal jobban fejlődik ezáltal, igy tehát eredményesebb ez az eljárás. Vita van ezen a téren még a legjobbak között is.

Ami az úttörőmozgalom és a KISz-szervezet kapcsolatát illeti, megkérem a Végrehajtóbizottságot, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy erre Kovács elvtárs válaszoljon, - nem mintha nem ismerném a kérdést, de ők a szakavatott emberek.

Vágvölgyi elvtárs az osztályozás kérdésével kapcsolatban tett fel néhány kérdést. Az általános iskola alsó tagozatában a nehézségek nem az osztályzatok körül mutatkoznak. Az osztályzatokkal kapcsolatban csak mifelénk és a szülők felé mutatkoznak nehézségek. Tudniillik a szülő megkapja a bizonyítványt és akkor, amikor a gyermek a IV-V. osztályba kerül, akkor kezd ez a bizonyítvány kissé változni. Ennek az az oka, hogy a pedagógusok általában, bizonyos érzelmi behatások következtében cselekszenek és osztályoznak. Ezt eddig nem tudtuk legyőzni.

Nem tudnak teljesen objektivek lenni a pedagógusok. A kis gyermeket mint kisgyermeket látják maguk előtt, nem pedig mint embert.

Talán ez a legfőbb oka annak, hogy az érzelmi elemek túlsúlyba jutása javítja meg az eredményeket, amelyek egyébként nem olyanok,

. * *n&

ú i I

i ____________________________________

'x

___________