1957. november 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

266

Elnök: Elvtársak! Ez a tervjavaslat olyan, amilyfn jót a 18-as bizottság, azután a tervosztály és a szakigazgatási szervek, a velünk való megbeszélések alapján egyáltalában készíteni tudtak. Azt hiszem, hogy felesleges kihangsúlyozni, hogy ez még nem vég•fc

leges, A tervjavaslat a tanácsülés elé kerül, a tanácsülés meg fogja vitatni, éa azt hisszük, és reméljük, hogy a tanácsülés számos Jó 090 javaslatot fog tenni a változtatásra. Ki akarom hangsúlyozni, hogy a

végrehajtó bizottság tagjai ettől eltérően is felszólalhatnak, ha időközben valamilyen okos gondolatukéielvetődik, - és felszólalhatnak az állandó bizottságok tagjai is. Nem is volna érdekes, ha a tanácsülésen

teljes egyhangúság lenne.

Vágvölgyi elvtárs a "második műszak" alatt nem oiiasmit értett, amire Garamszegi elvtárs azt jegyezte meg, hogy az szervezés

kérdése, hanem a "második műszak" alatt azt értjük, amikor az asszony a munkából hazamegy és otthon kezd el dolgozni. Ezt nevezzük tréfásan második műszaknak.

Amit Sásdi István elvtárs mondott, azzal elvben tel- v jesen egyetértünk, hiszen mi magunk is sokszor beszélgetünk évközben,- és ez állandóan felszínen van - hogy beruházásaink túlságosan el vannak aprózva. Bz országosan is igy van. Viszont az élet sokmindent követel, Ennek az elvnek azonban annyira-araennyire elrgct tettünk azzal, hogy fontossági sorrendet állapítottunk meg.

Igaza van Vágvölgyi elvtársnak abban, hogy náhány összehasonlító adatot fel kellene tüntetni a bevezetőben. Be kellene mutatni, hogy az évek folyamán miben ée hol fejlődött a főváros, é3 miben maradt If. Pl.: itt van a tantermek kérdése, ami Fái elvtársnőnek a szívügye. Ez nagyon izgalmas szám. 1956«ban az oktatási beruházás összege 12 millió forint volt, 1957-ben 26 millió forint és 1958- ban 42 millió forint lesz. Legyünk őszinték, azért ez hatalmas ugrás,

££&

i

\

tó ,

i- 46 mr