1957. november 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

235

í — 16 *• Gigantikus erőfeszítések történnek, nagy lépésekkel megyünk előre bizo- nyee területeken, mégis helyesen veti fel Sásdi elvtárs, hogy egyes te­rületeken - noha az ^eredmények kézenfekvők - esetleg a szintet sem tud­juk fenntartani. Tehát felvetődik az a probléma, hogyan lehetne megöl­♦ dani a fővárosnak évente mintegy 40-50.000 fővel való növekedése kér­dését, amely ott elaősorban csak a lakáskérdéssel kapcsolatban vetődött * * 4 fel ugyan, de nyilvánvaló, hogy ez nemcsak lakáskérdés, - ezzel & VB tisztában van, és igy kár ezt a gondolatot t.ovábbfüzni. Felvetem azt a kérdést, vájjon nem volna-e helyes, ha a végrehajtó bizottság ezzel kapcsolatban Javaslatot dolgozna ki a kor­mány számára. Azért teszem a hangsúlyt a kidolgozásra, mert nyilván­való, hogy nem arra gondolnak az elvtáreak, hogy drákói intézkedések­kel ismét zárjuk el a sorompókat, hanem egy tudatos és sokmlndenfóle szempontra kiterjedő javaslatra gondolnak. Felvetem ezt a problémát, mert úgy érzem, hogy a végrehajtók bizottságnak ebben a tekintetben ten- nivalőj van, és úgy gondolom, hogy nekünk kellene kezdeményeznünk ezt, mert elsősorban bennünket nyom ez a probléma. Szeretnék még néhány megjegyzést tenni altalánoeság- ban magára a munkára vonatkozóan. Az Alcim azt mondja, hogy az 1958. óvi tervjavaslat az Országos Tervhivatal tervezési előírása alapján ké­szült. Hozzáteszem, hogy amennyire módom volt belenézni ebbe a Javaslat­ba, - és nem elolvasni, hanem inkább belenézni - azt állapítom meg, hogy szélFskörü és gondos munka alapján került a végrehajtó bizottság elé. ! Mégis van azonban egy általános probléma, amely va­lamennyire kapcsolódik Sásdi elvtárs felszólalásához. x>ehet, hogy az előírás ezt nem teszi számunkra kötelezővé, de az a tény, hogy nincs mihez viszonyítanunk a dolgokat, igen nehézzé teszi számunkra ezekben a kérdésekben a döntést. Amikor Pongrácz elvtárs áaPMmUam felvetette, hogy kinek van kérdése, indíttatva éreztem volna magamat, horv , X (. fi r •- ■ |

Next

/
Thumbnails
Contents