1957. október 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
100
akkor egy személy végezze az egészet, vagy a *égrehajtő- bizottsúg jelöljön ki néhány személyt, akik minden esetben döntenek, tehát akkor is, hu megváltőztuiáox javasolnak, akkor is, ha nem javasolnak nie.yv iltoztatáat. Véleményem szerint nem helyes az n javaslat, hogy amikor megváltoztatnak ‘ valamit, az agy testilet nevében történjék ée egy ezemély döntse el ugyancsak a testület nevében azokat az ügyeket, ahol nem javasolják az első fokon hozott határozat megváltoztatását. Ez mindenek-előtt olyan santitó, egyoldalú megoldás. Megismétlem javaslatomat, a végrehajtébizott- ság jelöljön ki néhány személyt, mondjuk egy háí4>m tagú bizottságot, amely bizottság minden ügyben dönt a végrehajtóbizotts >íg nevében. Kassai* Az államigazgatási eljárásra von' tkozó jogszabály megjelenése előtt az összes panaszokat a minisztériumok intézték ee a felülvizsgálati kérelmek ia a minisztériumokhoz futottak be. Hogy Döbrentei elvtársnak is válaszoljak, a főváros területéről évenként mintegy 3.5oo-4ooo másodfokú határozat ellen benyújtott panasz került a minisztériumba adó-vonatkozaebtin és ugyanez .jelentkezik itt rainálunk is. Az, aki e másodfokú határozatok megváltoztatásával foglalkozik, véleményem szerint feltétlenül a jogszabályok ala- í poa ismerője kell hogy legyen, és nem csak adóvonotkozásban, hanem a tanács összes osztályának területén. Mivel panaszok érkeznek az összes igazgatóságok ée az összes osztályok döntései ellen, a Panaszirodán széleskörűen képzott, minden saakmához értő személyzetnek kell lennie, amely önmagában képes arra, hogy az ügyeket kivizsgálja ás állást foglaljon. ■ Hoo 'te I | 4 I- 2o/a mr
