1957. július 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

46

*- 12 kérdésben, leveleket irtunk, laktanyákat követeltünk, az életveszély elhárításénak fontosságét napirenden tartattuk.

Továbbra is ezt kell csinálni, más javaslatot nem tudok tenni.

Harrer: Azt hiszem, abból kell kiindulnunk,

hogy végrehajthatatlan szabályokat nem szabad hoznunk és végrehajthatatlan intézkedésekért senkit se® lehet felelősségre vonni. Joggal vetette fel Döbrenteiné elvtársnő ezt a kérdést.

Mit kell tehát tenni? Átfogó programmot egyelőre nen látok. Ha tehát nen tudtunk még beállítani egy olyan preg- ramnot, amelyet vógrehajthatónak minősíthetnénk, akkor bizonyos helyseteket, bizonyos körülmények között el kell tűrni.

Hogy pedig lehetőséget teremtek-e egy végrehajtásra, vagy pedig eltűrök egy helyzetet, az elsősorban politikai kérdés. Végeredményben az általános politika dönti el, hogy mit lőhet csinálni.

Ebben a gondolatkörben kell maradnunk, rcert én kisebb bajnak tartom, ha megoldatlan helyzeteket eltűrünk, mint ha végrehajthatatlan intézkedéseket akarunk végrehajtani és kiderül, hogy nem tudjuk végrehajtani őket. Ez demoralizáló a közigaz- — gctásra, és/hátrányos ^politikai szempontból.

Mit lehet ebből gyakorlati következtetésként

levenni?

Meg kellene nézni, hogy mire vagyunk képesek ennek a problémának a megoldásában. Ha megállapítottuk, hogy mire vagyunk képesek, akkor azt végre kell hajtani. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezen tulmenőleg e pillanatban nem tudunk többet tenni, ezt tehát el kell tűrni; sőt el kell tűrni azt. a kockázatot is, amelyet sokan vállalnak, ho-;y tudniillik még akkor sem akarnak kimenni egy veszélyes lakásból, amikor pedig kimehetnének. Miért nem akarnak kimenni? Vagy azért, mert kényelmetlen a kiköltözés, vagy azért,mert optimisták. Elvégre

:

__________________________________H>

— ■■■■— I ■■ '■■■"■ ---------------------------------------------■ Yy,

i

mr