1957. július 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
41
a son,y latban is bizonyos mértékben tudnánk segíteni. Nem helyes dolog az, hogy Budapesten mindenki kap lakást, csak a tanács nem. Tehát csak úgy lf-htft megoldani a problémát, ha a fővárosban épülő lakások elosztási jogát a tanács kapja meg. Az s javaslatom, hogy olyan értelmű felterjesztéssel éljünk, hogy Budapesten legalább as 50%-át karjuk meg a lakásoknak az elkövetkező években, hogy az életveszélyes állapotban lévő lakásokat le tudjuk bontani. Itt az van, hogy a lakások 20%-át ... Bartos : Nem jól olvastad! A 20% nem arra vo natko— zik! . ' F'ü 1 ö p : Értem: a tanácsi kiutalásu lakások . . . E 1 n ö k : Abbéi! F ü 1 ö p : Fel kell emelni est a keretet. B a r t o s : A Végrehajtébizottságot emlékeztetni akarom arra a határozatára, amely szerint az életveszély minden máz lakást megelőz. Volt ilyen határozat, és ez ki ia ment. Életveszély esetén tehát elsősorban azokat kell elhelyezni, akik ilyen helyzetbe kerülnek. A lakás—elosztőaoknál ez minden mást megelőz. Ebből a szempontból tehát ujabb határozatot hozni nem kell. Természetes, hogy az a követelésünk nincs benne, hogy szűnjenek me_, a miniszteriális kontingentálások és a fővárosi t nács kapja meg az összes lakáskiutalások jogát azért, mert mindenki hozzánk fordul lakásért. Ez más kérdés, és az ebben az előterjesztésben nincsen benne, minthogy az előterjesztés nem u lakás-elosztásra vonatkozik. És annak a 20%-ára gondolunk, amikor az t mondjuk,hogy az életveszély kérdését meg kell oldani. A lakóknak ki kell menni,mert z életveszély megállapítása hatósági végzéssel történik. Ilyen esetekben ki lehet laicoltatni a lakót. Természetes, hogy az ilyen eseteket a lakók fel akarják használni arra, - legal bbis ilyen törekvések mutatkoznak - ho.-,y előnyösebb helyzetbe kerüljenek. Ezeket azonban megfelelően kell értékelni éa ennek megfelelően kell intézkedni. Jf/ - — ........... 'I X
