1957. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
88
1 * ? WiSSflk j hogy az egész vállalati többlet-nyereség a tanácsot illette, és a tanács diszponált felette. Most úgy néz ki a dolog, hogy a nyereségnek meghatározott százalékát megkapja a tanács,- sem a felosztás,sem pedig a fel nem osztás kérdése nem kerül a tanácshoz, tehát a tanács elvileg érdektelenné válik a terven felüli nyereségek produkálásában. Az a véleményem, - és a tárgyaláson ezt le is rögzitettem - hogy a terven felüli nyereség fel nem osztható - ami országosan, tudomásom szerint, összesen mintegy másfélmillió forint - teljes egészében a tanácsot illesse, mert a tanácsnak a terven felüli nyereség elérésével feltétlenül eredményesebb munkát kell produkálnia. Ezért javasolom a Végrehajtóbizottságnak, hogy olyan értelemben foglaljon állást, hogy olyan irányban folytathassuk a (tárgyalásokat, hogy a fel nem osztható rész a tanácsot illesse. A másik kérdés, amivel foglalkozni akarok, a szakigazgatási szervek szerepe, amit Siba elvtárs vetett fel. Elsősorban azt akarom lerögzíteni, hogy amit Siba elvtárs felvetett, az döntő módon januárban és februárban történt. Az alap-rentabilitási tárgyalásoknál nem tapasztaltam azt, hogy a szakosztályok az egyes vállalati tervek tárgyalásánál olyan álláspontot foglaltak volna el, hogy a vállalatoknak adtak volna igazat a pénzügyi osztállyal szemben. Az egész tárgyalás menete alatt nekünk nem volt komoly vitánk a szakosztályokkal olyan irányban, hogy a szakosztályok oda csatlakoztak volna a vállalatokhoz. Ilyen tapasztalatunk nem volt. Az alap-rentabilitási tárgyalás pedig produkálta a tavalyi I-III. negyedévi tervek visszaállitását. Tehát azt hiszem, hogy Siba elvtárs inkább a negyedév első felében követett, sajnos*nem speciálisan fővároei gyakorlat szempontjából tette szóvá a dolgot, kaeMT 02 igy volt az összes állami vállalatoknál, az összes tanácsoknál, a Kohó és Gépipari ff
